A világ legmenőbb nemzetközi akadályversenye nagyértékű tárgy- és pénznyereményt kínál az év legnagyobb versenyén.

Január 15-én, Bostonban a Spartan Race, a világ elsőszámú akadályversenye bejelentette, hogy a Squaw Valley méltán híres sípályáin, Kalifornia és Nevada határán, az 1879 méter magasan fekvő Lake Tahoe mellett rendezik meg az idén a Reebok Spartan Race Világbajnokságot, 2016 október 1-jén. Azonban a Spartan Világbajnokság csak egy eleme az azon a hétvégén megrendezendő versenysorozatnak. Minden szintű sportolónak, az Elit kategóriától a hétvégi harcosokig ez a hosszú hétvége alkalmat nyújt, hogy végigversenyezzék és megünnepeljék ezt a Spartan Race szezont!

Ezen a hétvégén valóban minden szintű sportoló és család megtalálja a kedvenc versenyét. A Beast hosszúságú Világbajnoksági futam október 1-jén, szombaton három kategóriában indul: Versenyzők, Elit és Open. Vasárnap a Spartan Sprint, a Beast és a 42km-es Ultra Beast versenyek indulnak, és a Jótékonysági Spartan Futam is ekkor lesz. A versenyhétvége nem csak felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is mindkét napon kedvez, akik a Spartan Kids-en bármikor indulhatnak.

A Reebok Spartan Race World Championship, azaz a Spartan Világbajnokság, North Lake Tahoe-nál az akadályversenyek csúcsa, a Reebok Spartan Race versenysorozat legkiemelkedőbb eseménye. Ahhoz, hogy valaki indulhasson a szombati Világbajnokság versenyzői futamában, a férfi vagy női versenyzők első 5 legjobbja között kell legyen, bármely azévi Spartan Race futamban, bárhol a világon. Viszont ha már az első 5 között van a VB-re bejutott induló is, akkor a következő befutóé lesz a kvalifikáció, tehát nem feltétlenül az első ötben kell lenned.

A Spartan Race több, mint egymillió regisztrált versenyzőt vár a 170 Spartan Race eseményből, több, mint 25 országból a 2016-os kvalifikációs időszakban. Versenyenként és csoportonként (férfi vagy női), mint selejtezőkből, 5-5 versenyző fog továbbjutni és kvalifikációt szerezni a 2016-os Reebok Spartan Race Világbajnokságra – amelyen a sportolók több, mint $100,000 értékű, pénz- és tárgynyereményért futhatnak.

A Lake Tahoe Észak-Amerika legnagyobb tava. A vidék nem csak az ősi tó miatt, hanem a lenyűgöző hegyvonulatokért ismert szerte a világon. Rengeteg a látnivaló, a világszínvonalú éttermek és a csodás tájak az élsportolóknak, a fitnessőrülteknek a hétvégi harcosoknak és a családoknak is kedveznek.

“A 2016-os esemény újdonsága, hogy idén a versenyzők eddig a közönség elől elzárt csúcsokat és útvonalakat járhatnak be, így egy újfajta, még nagyobb kihívás elé nézhetnek! Ráadásul az idei Spartan Race Európa Bajnokság nem a világbajnoksághoz közeli időpontban kerül megrendezésre, hanem a megszokottnál hamarabb, így az európai versenyzőknek lesz elegendő regenerációs idejük, hogy felkészülhessenek a Tahoe-i versenyre!” – üzeni Jeffrey Connor, a Spartan operatív igazgatója.

“ 2010 óta a Spartan Race versenysorozat exponenciálisan nőtt a világ minden táján, és világméretű sikert ünnepelhetünk a Világbajnokságon, ahol valóban a világ minden tájáról üdvözölhetünk versenyzőket. Rettenetes nagy örömmel jelenthetem be, hogy ismét Squaw Valley, Lake Tahoe fog otthont adni a 2016-os eseménynek!” – mondta Joe de Sena, Spartan Race alapítója és a vezetője. “Nagyon elégedettek vagyunk, hogy a Squaw Valley és a North Lake Tahoe Látogatóközpont a legjobb partnerünk ebben, és alig várjuk, hogy együttműködve világszínvonalú eseményt nyújtsunk a versenyzőinknek. A helyszín Olimpiai múltja és színvonala a sport világában a tökéletes helyszín a világ legjobb sportolóinak, hogy kipróbálják magukat az elképzelhető legnehezebb és legnagyobb kihívást támasztó terepeken!”

Épphogy vége lett a Spartan Race legsikeresebb évének, már indul is meghódítani Dél-Amerikát, a Közel-Keletet és Ázsiát! h America, The Middle East and Asia.

“Hihetetlen jó volt látni, hogy a világon mindenütt befogadták a Spartan Race-t, és hogy egy új, globális mozgalommá nőtte ki magát.” – mondta Joe de Sena. “Ez a robbanásszerű növekedés javarészt a többmillió rajongónknak köszönhető. Hiszünk abban, hogy az akadályfutás egyetemes vonzereje nem csak abban van, hogy egy felejthetetlen élményt ad, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy a versenyzőnek a versenyakadályokat legyőzvén a való életben is erőt adjon, hogy a szembejövő kihívásokkal megbirkózzon.“

Hogyan versenyezhetsz a Világbajnokságon? Szerezd meg az Érmét!
Három módja van az Érme megszerzésének 2016-ban:

1. Az első 5 női és férfi befutó az Elit kategóriában kap érmét. Amennyiben már van érméje, a következő befutó kapja a lehetőséget. (Tehát ez esetben a hatodik. Amennyiben a hatodiknak már pont van, akkor a hetedik kapja, és így tovább. NB: A versenyen legalább 30 férfi, és legalább 10 női induló kell legyen Elit kategóriában az Érme megszerzéséhez.)
2. Az US Elite Point Series első 50 versenyzője kap érmét.
3. Meghívásos alapon. A Spartan olimpiai bajnokokat, világklasszis élsportolókat, meghív a versenyre. Ez nem a helyi 5km-es versenyek győzteseit jelenti.

Bármely, 2016 január 1. és a Világbajnokság (2016. október 1.) időpontja közötti verseny lehetőséget nyújt az Érme megszerzésére!
Az érme 2016-ban nem egy valódi érmét jelent, hanem elektronikus értesítést fogsz kapni a kvalifikációról.
Hogyan regisztrálhatok a Világbajnoksági Futamra?
Az elit versenyzőknek ugyanúgy kell regisztrálni, ahogy eddig is. Az érme birtokában (függetlenül attól, hogy mikori az érme) a versenyző jelentkezése automatikusan a Világbajnoksági Futamra irányítódik át, a versenyt megelőző napon.
Azok az Elit versenyzők, akiknek nincs érméjük, az Elit futamban indulnak, nem a Világbajnokségi Futamban, viszont ugyanúgy gyűjthetnek további pontokat ezen a versenyen is, ami az éves helyezésükbe beleszámít.
Magyarország már kijutott a Világbajnokságra! Szerezd meg Te az Érmét a következőre!

Tudtad-e a Spartan Race-ről?
A Spartan Race a világ legelső akadályfutó versenyeket szervező cége. A 2016-os terv szerint a világon több, mint 170 eseményt szervez, több, mint 25 országban. Több, mint egymillió indulója van a versenyeknek, és minden szintű versenyzőknek kínál indulási lehetőséget az open, az elit vagy akár a világbajnoksági futamokon. Körülbelül 5 millió szenvedélyes követője van a közösségi médiában, illetve a NBC tévélcsatorna sorozataként – így a világ leggyorsabban növekvő sportágává – és életstílusává! – nőtte ki magát. Három távon ad versenyzési lehetőséget, 5km+ (Sprint), 13km+ (Super) és 21km+ (Beast) távokon, melyek mindegyike az évente megrendezendő Reebok Spartan Race Világbajnokságban teljesedik ki.

Látogass el a http://www.spartan.com oldalra több infóért, eseményekért és a versenyregisztrációért! AROOOOO!

The post A Spartan Race bejelentése a 2016-os Lake Tahoe-I SPARTAN RACE VILÁGBAJNOKSÁGRÓL appeared first on Spartan Race Hungary.

Az idei év első téli sprint versenye – Liberec, Csehország

Hazánkat az első téli versenyen egy kisebb létszámú társaság képviselte Észak-Csehországban, Liberecben. Magyarország felől észak felé haladva egyre havasabb volt a táj, és mire megérkeztünk a helyszínre, igazi téli időjárás fogadott minket, fogvacogtató hideggel és hóval megspékelve.

Szombat reggel a regisztráció egy sportarénában történt, ahol már kora reggel nagy tömeg fogadott minket. A regisztrációt követően az átvett rajtcsomaggal a kezünkben külön buszokkal szállítottak fel minket a versenyközpontba. A rendezés ezen részére nem lehetett panaszunk, látszott, hogy idén a szervezők kitettek magukért. Aki nem vett részt a tavalyi Jasnában rendezett versenyen, az nem tudhatja, hogy ott gondok voltak a buszos szállítással. Liberecben ezzel ellentétben sok busszal járultak hozzá a folyamatos, gyors és hatékony szállításhoz (bár nem minden helyszínen zajlottak ilyen gördülékenyen az események, pl. a ruhatárnál a szokásos hosszú sornál most még nagyobb sorokban kellett várakozni a dermesztő hidegben). A buszok digitális kijelzőjén pedig már messziről világított a spartan race felirat. Kb. negyed órás út után értük el a végállomást, ahonnan még egy kis sétával jutottunk el a versenyközpontig. Ott rögtön szembesültünk a központ közelében (a befutó előtt) elhelyezett új akadállyal, amivel eddig még nem találkoztunk: egy speciális monkey bar-ral. Egy kis dobbantóról kellett indulni, két kötélen lógó tornagyűrűn átcsimpaszkodni egy láncon lógó kb. egy méteres rúdra, végül még három tornagyűrűn végigkapaszkodni ahhoz, hogy elkerüljük a 30 büntető burpeet. Mivel a rendezők előre sejtették, hogy ezt sokan nem tudják majd teljesíteni, ezért jól látható helyen helyezték el, hogy a nézők élvezhessék a burpeet nyomók látványát. Mondanom sem kell, hogy jó nagy burpee zónát alakítottak ki az akadályt nem teljesítőknek. ☺

A pálya vonalvezetése kacskaringós volt, menet közben nem is nagyon tudtuk, hogy merre tartunk. Egyedül a vége felé hallottuk a versenyközpont zenéjét, és ott már lehetett látni, hogy még egy kis kör van hátra, így tudtuk, hogy már közeleg a vége. Az akadályok szépen el voltak osztva: mindig várt minket egy meglepetés egy-egy kanyar után. A szintekről ugyanez elmondható: ebből a szempontból a pálya egyik része sem volt nagyon megterhelő, hiszen nem volt rettentő hosszú nagy emelkedő vagy lejtő benne. A pálya végig havas környezetben kanyargott. Míg a korábban indulók a szűz hóban taposták az utat, addig a később rajtolók szerencsésebb helyzetben voltak és néhol már kitaposott földes ösvényeken haladtak.

A szokásos akadályokon felül volt 2 (3) új is: az elsővel viszonylag hamar találkoztunk. Két vízszintes gerenda felett kellett átjutni: az egyik csípő, a másik mellkas magasságban volt elhelyezve. Ez még a legjobb magyar női versenyző, Gyurcsó Andrea számára is kihívást jelentett, ő maga így jellemezte: „Egyrészt még nem találkoztam vele korábban, másrészt nevettem magamon annak abszolválása közben. A verseny első szakaszában felállítottak a szervezők két vékony gerendát, amin először, a viszonylag nagy sebesség következtében, mint egy lajhár csimpaszkodtam kézzel-lábbal kapaszkodva, de aztán sikerült átfordulnom fejjel előre. Bénáztam rajta. Vicces volt. ☺” A második „új” akadály egy speciális téli megmérettetés volt: a dárdahajítás helyett most egy, a versenyzők által gyúrt hógolyóval kellett célba találni. A harmadik akadály pedig a már korábban említett multi monkey bar.

Büszkék lehetünk Gyurcsó Andreára, aki dobogós helyezésével a legjobb magyar női versenyzőként az elit kategóriában végzett a 3. helyen. 55:09 alatt teljesítette a kb. 7 km-es távot.

Legjobb magyar férfi versenyzőként 50:06-os idővel Tóth Ádám szintén elit kategóriában a 34. helyen végzett.
Gyurcsó Andreát faggattuk a verseny után.

Mennyiben volt más a téli havas verseny, mint a megszokott Spartan Racek?

Tavaly sajnos nem volt alkalmam Jasnában versenyezni, így a január 16-án Liberecben megrendezett sprint volt az első téli SR versenyem. Nagyon élveztem, de számomra különösebben nem volt más, mint az év más szakaszában megrendezett versenyek. Ezen a versenyen hó volt, jeges, néhol lefagyott hegyi utak, -3 / -5 fok, máskor a szél fúj, nyáron 30 fokot mutat a hőmérő, de ez ezzel jár. Nyomni kell, mese nincs. ☺

Elégedett vagy a teljesítményeddel?
Ó, igen! Büszke vagyok az 55:09 perces eredményemre, köszönöm. ☺ Igazán szép (elő)szülinapi ajándék volt ez. ☺

Hibáztál valamelyik akadálynál?
Igen. Két akadálynál is. A dárdadobásnál, amit most autentikusan hógolyók helyettesítettek, illetve lecsúsztam az utolsó akadálynál is a gyűrűről.

Hogy érzed, jól sikerült a téli alapozás?
Az elmúlt időszakban sajnos nem tudtam ott és olyan intenzitással edzeni, ahogy azt szerettem, szerettük volna, de a továbbiakban éppen ezért még inkább igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy kiemelkedő eredményt nyújtsak a versenyeken. Ha kell, edző nélkül, saját magam erejéből, ahogyan eddig is tettem. ☺

Mi a célod a 2016-os évben?
Dobogós helyezéseket szeretnék. ☺ Minimum két trifecta érem megszerzését, természetesen a winter trifectán kívül és más, egyéb versenyeken való kiemelkedő eredmények elérésére vágyom. ☺

Gratulálunk Andinak és minden magyar versenyzőnek, aki a nagy hideg ellenére helyt állt Liberecben, és reméljük, hogy a szezonnyitó versenyen elért 3. helyezéshez hasonlóan idén minél több versenyen láthatunk majd magyarokat az első három között állni a dobogón. Hajrá magyarok, aroo!

The post Winter Sprint Liberec appeared first on Spartan Race Hungary.

A szlovákiai Svit Winter Sprint versenyre összeállt egy magyar elit férfi csapat. A Balhási Ákos, Czindrity Attila, Nikolics Zorán és Tóth Ádám alkotta team első közös versenyén megszerezte a győzelmet!

A Spartan Race magyar szervező csapata tavaly óta gondolkodott egy elit csapat létrehozásán, ám szponzorok hiányában úgy tűnt, nem valósulhat meg az ötlet. Támogatók egyelőre továbbra sincsenek, azonban a versenyzők kérése és visszajelzése alapján szponzor nélkül is mindenképp szerettek volna egy csapatot létrehozni 2016-ra, hogy a legjobb magyar versenyzők együtt mutathassák meg, mit tudnak! Fontos szempont volt, hogy a tagok elkötelezettek legyenek a versenysorozat felé, tehát nem más sportágak profi sportolóit szerették volna az elit csapat soraiba, hanem kifejezetten olyan versenyzőket, akiknek a Spartan Race jelentős szerepet tölt be az életében és akik évente legalább 5-6 eseményen indulnak. A csapattagok – 6 fő – a múlt évi eredmények alapján az Open és az Elit kategóriában legsikeresebben versenyző honfitársaink közül lettek kiválasztva. A rendszeres közös edzés a tagok lakóhelye közötti távolság miatt nem kivitelezhető, mindenki önerőből készül és nevez, szponzori segítség nélkül. A felkérés elfogadása után a HUN ELIT TEAM-ként regisztrált csapat ebben a formációban először a verseny napján találkozott. A kezdetektől elképesztően lelkesek, mindenki motivált és elszánt, hiszen az egyéni megmérettetések után most egy csapat tagjaként kell a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. A verseny napján szép, napsütéses idő várta az indulókat, azonban a hőmérséklet bőven fagypont alatt volt. -20 fok körüli hidegben rajtolt el az elit férfi mezőny, ez jelentősen megnehezítette a magyar spartanok dolgát. Hazánkból kb. 540 ember utazott Szlovákiába, hogy megmérettesse magát, így magyarok tették ki a mezőny egynegyedét, ami igen figyelemreméltó. A 7,7 km-es pályát az átlagosnál kevesebb szint jellemezte. A verseny első 2 kilométerén nem volt akadály, majd a memória teszt következett. Kb. 2,7 km-től kezdődött az igazi akadályfutás, ami szinte végig sík terepen zajlott, csodás, tiszta időben. A pálya végén, a célterület melletti befagyott patakon kétszer is átvitték a versenyzőket. Az új Multibar akadályt természetesen a pálya legvégére, a nézők által jól látható helyre telepítették.

A HUN ELIT TEAM 2 perc 8 másodperccel előzte meg a 2. helyezett szlovák csapatot (Extrem Obstacle Runners), így az elit csapatok versenyében 02:51:25-ös összesített idővel jutottak a dobogó legfelső fokára. A csapattagokat tapasztalataikról kérdeztük.

Mennyiben volt más csapatban versenyezni, mint egyéniben?
Balhási Ákos: előző este át tudtuk beszélni, hogy a kényesebbnek mondott akadályokon hogyan érdemes túljutni, illetve verseny közben, ha valamelyik csapattag találkozik a másikkal, pár bíztató szóval tudja húzni magával – mint legutóbb Attila engem, ami hatalmas erőt adott.

Czindrity Attila: a csapatverseny nekem mindig óriási motivációt ad. Minden egyes másodperc és akadály rengeteget számít, márpedig csak azért is megcsinálom és hajtom, hogy a csapat helyezés nehogy ezen múljon. Mondogattam ezt magamban a Svit Sprint közben is, miközben a memória teszt szám/név kombinációja zakatolt a fejemben.

Nikolics Zorán: csapatban versenyezni sokkal másabb volt! Hajtott, hogy most egy csapatért dolgozom én is és küzdenem kell!
Tóth Ádám: verseny közben számomra nincs nagy különbség, megy, amennyi megy. Eddig is és ezután is törekszem a maximumot kihozni magamból. Amikor azonban találkoztam a társakkal, ment a szurkolás, bíztatás. Verseny előtt és után viszont egészen más egy ilyen csapathoz tartozni, felemelő érzés, még jobb lesz az ember kedve.

Számítottatok a jó helyezésre, vagy meglepésként ért benneteket?
BÁ: az egyéni eredmények alapján mindenképp a dobogó valamelyik fokára számítottam, ám hogy elsőre megnyerjük, az a legmerészebb vágyam volt.

CA: mindig is nagy álmom volt egy spártai elit csapatban szerepelni. Mikor megtudtam, hogy ez létre fog jönni, egyből a dobogó lebegett a szemem előtt, őszintén szólva mélyen bizakodtam benne, hogy nyerni fogunk, de boldog lettem volna akkor is, ha 2. vagy 3. helyen ér be a csapat.

NZ: számítani számítottam a jó eredményre, dobogóra, de ez az első hely egy álom volt és még most sem tudom elhinni, hogy sikerült!
TÁ: szerettünk volna „jól” bemutatkozni. Számolgattunk, találgattunk előre az EB-s és az eplényi eredmények alapján, de ez a Spartan, itt a célvonalon tudjuk meg ☺. Meglepetésnek épp nem mondanám az első helyet, mert nem titkolt célunk volt, de mindenképp örülök neki, hogy összejött.

Milyen érzés volt a dobogó legfelső fokán állni?
BÁ: a helyszínen nem is igazán tudtam kimutatni mit érzek, kellett 1-2 nap mire felfogtam, mit is értünk el, de ha egy szóval kellene jellemezni: álom.

CA: igen, valahogy hasonlóképp éreztem, mint Ákos. Felemelő érzés volt, ha rá gondolok, még most is hatalmába kerít a versenyláz és izgulok.
NZ: egyszerűen hihetetlen.

TÁ: egy álom kipipálva egy jó magyar csapat által. Ezen a dobogón állni varázslatos érzés volt, ami még mindig hatással van rám, ha visszagondolok.

A jövőben inkább egyéniben indulnátok, vagy maradnátok a csapatnál?
BÁ: maradnék csapatban, mivel mindenkiben hatalmas belső motivációt látok és megtisztelő ilyen ambiciózus, nagyszerű sportemberekkel együtt szerepelni.
CA: mindenképp maradnék csapatban. Várom azt a versenyt, amikor a csapat összes tagja ott tud lenni!

NZ: én szeretnék a továbbiakban is csapatban indulni!

TÁ: először egy kicsit át kellett gondolnom, mit is szeretnék (egyénit vagy csapatot). Kipróbáltuk. Bejött. Ez a csapat dolog jó móka, toljuk tovább, együtt. Így már kicsit egymásért is edzünk, van plusz motivációnk.
Milyen eredményeket vártok a csapattól az év további részében?

BÁ: azt gondolom, nagyon sokra hivatott csapat ez, amihez még csatlakozik egy rendkívül erős sportember Szekeres Tamás személyében, ezért sok hasonló eredményt várok.

CA: a továbbiakban is folytatjuk az edzéseket és azon leszünk, hogy a csapat fenn tudja tartani ezt a jó formát és minél előkelőbb helyezéseket érjünk el. Ahogy Ákos is említette, a csapatba érkezik még egy tapasztalt sporttárs, aki tovább erősíti a HUN ELIT TEAM-et! Hajrá Fiúk! AROOO!

NZ: hasonló eredményekkel szeretném zárni az évet! Már alig várom a következő versenyt!
TÁ: a jó kezdés megvolt, természetesen a folytatást is így tervezzük. A mezőny mindig változik – javul, fejlődik, új és új csapatok alakulnak. Szeretnénk lépést tartani és helytállni a jövőben is. A cél az, hogy a csapattagok közül mindenki azt nyújtsa, amit tud.

Még egyszer gratulálunk a HUN ELIT TEAM csapatának az elit csapat kategóriában elért 1. helyezéshez és kívánjuk, hogy további versenyeken is a dobogón állhassanak!

Mivel a fiúk jelenleg minden versenyükre önerőből neveznek és készülnek, várjuk támogatók, szponzorok jelentkezését a marketing@hu.spartan.com címen! ☺

The post Svit – Magyar csapat a dobogó legfelső fokán appeared first on Spartan Race Hungary.

A hideg téli versenyek zord, Deltát idéző időjárási körülményei ellenére a magyar Hun Elit Team rendszerint elhozza a trófeákat az idei első Winter Spartan Race versenyekről. AROOOO! Ez a csodálatos eredmény, a magyarok nagyszámú részvételi aránya is mutatja, hogy az edzésben az erő, az összetartásban, a közös felkészülésben! De vajon hogyan történt az ókori spártaiak felkészülése és miben rejlett a hadseregük ereje? És egyáltalán mi köze az ókori sportkultúrának a harcokhoz? Ebbe tekintünk be egy kicsit, két részben.

A sport, a testedzés eredetileg a háborúra való felkészülést segítette elő. Egy görög ifjúnak a testét és az értelmét egyaránt edzenie kellett, és becstelennek tartották azt, aki a testét elhanyagolta. Ma ez mennyire állja meg a helyét?

Az ókori olimpiai játékok
Az agonisztikus vetélkedők megjelenése és elterjedése szolgált az olimpiai játékok kialakulásának egyik előzményéül. Az agon szó élet-halál harcot jelent, amely az ókori görög ősi rítusok, misztikus, törzsi hagyományainak szellemiségét hordozták magukban: hátterében az ifjúvá avatási, istenkirály-választó próbák, a vadász- és termékenységi mágiák és a halott kiengesztelési és hőskultusz rítusok álltak. Az agonisztikus vetélkedők színhelyéül szentélyek és kultikus helyek szolgáltak. Ilyen volt a peloponésszoszi félszigeten elhelyezkedő Olümpia helység is. A földrajzi elhelyezkedés tökéletes volt, állítólag Zeusz lakhelye is az Olümposzon volt, valamint bírta a közeli erős városállam, Spárta támogatását is. (Megfigyelhető, hogy a helyszínt ugyanolyan körültekintéssel választották ki, mint a Szervezők a versenyhelyszíneket.) Itt volt az első olyan játék Kr. e. 776-ban, ahol a győztesek nevét regisztrálták, s innen nőtt ki az ünnepi rendezvény a következő évszázadokban. A történeti források szerint a játékokat i. e. 776. és i. sz. 393. között négyévente tartották, összesen 292-t.

Az összgörög nemzeti ünnepnek számító olimpiai játékok lebonyolításának pontos forgatókönyve volt (áldozatbemutatás, eskütétel, sorsolás, versenyek, koszorúzás, a győztesek ünneplése-éltetése). Maga a versenyprogram folyamatosan bővült. Kezdetben csak futószámokat rendeztek (pl. egy vagy több távban stadion- vagy fegyveres futást, a későbbiekben a pentatlon, a pankráció, az ökölvívás, a kocsihajtó viadalok és más versenyszámok is felkerült a játékok versenylistájára. A versenyprogramon szereplő mozgásformák a katonai felkészülés alapelemeit is jelentették egyúttal. A kutatások nagy része azon az állásponton van, hogy szabad görög jómódú férfiak vehettek részt a versenyeken, melyeket nagyon alapos és szakszerű, több hónapos felkészülés előzött meg. A versenyeket bírák felügyelték. Az olimpiai bajnokok életük végéig hatalmas erkölcsi és anyagai megbecsülésben részesültek. Nem véletlenül volt minden fiatal, jómódú hellén fiatalember vágya, hogy egyszer bajnok lehessen. A játékok megrendezése ideje alatt fegyverszünetet rendeltek el (melyet kevés kisebb-nagyobb sikerrel, de igyekeztek megtartani), s amely az olimpiai béke gondolat egyik fontos aspektusa azóta is.

Az olimpiai győztesek jutalma az olajágkoszorú. Az olimpiai győztes fejére feltették az olajágkoszorút, pénzt vagy más jutalmat nem kapott. A győzelem hatalmas dicsőségnek számított nemcsak a bajnoknak, hanem a hazájának is. Éppen ezért a görög államok később igyekeztek gondoskodni olimpiai győzteseikről, szponzorálták igyekezetüket és dicsőségüket kénelemmel honorálták.

Az ókori hellén testkultúra virágkora (Kr. e. 6–5. sz.)
A városállamok társadalmában az agonisztika intézményrendszere rendkívül látványosan fejlődött. Amellett, hogy az olimpia játékok kiteljesedtek (a versenyprogram folyamatosan bővült) egyre népszerűbbek is lettek. Újabb és újabb vetélkedési formák (sokszor pénzdíjas versenyek), helyszínek jelentek meg, lehetőséget adva az egyébként rendkívül öntudatos és büszke hellén ifjaknak testi képességeik kipróbálására.
Spártában a törzsi hagyományokat követve a katonai jellegű, kemény, férfias a fizikai képességekre koncentráló testgyakorlati formák játszottak főszerepet. Már a kisgyermekkortól elkezdődött a harcra, a kézitusára, a küzdelemre való felkészítés. Az ősi avatási próbákra való felkészülés a fegyvertáncban szerves része volt a férfivá érés folyamatának, de a lányok is hasonló kemény kiképzésben részesültek. Spártában inkább a testi képességek fejlesztésére helyezték a hangsúlyt, míg Athénban, a demokrácia viszonyai között élők számára a testi és szellemi nevelés azonban egyaránt fontos volt. Az athéni polgár embereszménye az „írni és úszni” tudó ember, azaz aki a szellemtudományokban és a testgyakorlatok űzésében egyaránt járatos.

A spártai testkultúra és rend a harci siker alapja

A spártai városállam (a polisz) 5 dór község összeolvadásából jött létre i.e 8. században. A spártaiak hamarosan meghódították a környező településeket is. Az egyedi társadalmi rendszer alapítását egy Lükurgosz nevű spártai királynak tulajdonítják, de az általunk ismert szigorúság későbbi fejlemény.

A spártai rendszerben polgár egyformán fel volt jogosítva az államéletben való részvételre; ez a jogosultság egy feltételhez volt kötve: hogy az illető polgár spártai nevelésben részesüljön, a spártai fegyelem és erkölcsök szerint éljen és járulékát a férfiak közös ebédjéhez szabályszerűen lerója. A fiúk nevelése (agogé) arra irányult, hogy edzettek, erősek és ügyesek, feljebbvalóik iránt engedelmesek legyenek. A 7. életévtől kezdve a fiúkat kiszakították a családból, egész a hadköteles korig (20. életév) elvonták őket a házi neveléstől, tagokba és századokba sorozták őket, ahol (a Spartan Training Groupoknak megfelelően) gimnasztikai és hadi gyakorlatokat űztek, és ezenkívül bizonyos táncokra és kardalok éneklésére is megtanították őket. Állandó próbák elé állították őket és a gyengébben szereplőket megkorbácsolták Artemis oltáránál. Megszeghetetlen szabályú játákokat játszottak és tömegverekedésekben vettek részt. 16 évesen kezdtek el menetgyakorlatokat, vettek részt a pentathlon, lovassági kiképzés, íjászat és a fegyvertánc elsajátításában. A fiúk megtanulták, hogy legjobb esetben is csak egymásra számíthatnak, ugyanazon kiképzésben részesülve, kölcsönösen erősítették egymásban a katonai morált, a kitartást, az összetartást, s minthogy együtt nőttek fel, egymáshoz és feletteseikhez kötődtek legjobban. A lányokat is bevonták a táncba, kardalok éneklésébe s a gimnasztikába. A 20. életévvel kezdetét vette a hadkötelezettség, mely 60. életévükig tartott. Ez a lányokra már nem vonatkozott, ők az otthonukban tartották fenn a rendet.
A 30. évét betöltött teljes jogú spártai polgárok – aki kizárólag csak politizálással és katonáskodással foglalkoztak – sem szakadtak el teljesen társaitól. Bár ettől az életkortól családot alapíthattak, napjaikat továbbra is társaik között töltötték. Állandó, általában 15 fős csoportok tagjaiként (érdekes, a csapatok is pont ennyien vannak a nevezésnél…), naponta közösen étkeztek; a csoportok önkéntesen, szabad választás útján álltak össze (AROOO), s a tagok titoktartásra voltak kötelezve. A hadkötelezettség az országon kívüli szolgálatra is kiterjedt.

Folyt. köv! AROOOOO

The post Az ókori sport világa és a spártai nevelés appeared first on Spartan Race Hungary.

Elérkezett a Winter Trifecta 2. leghosszabb futama: Lengyelországban Super távon mérettettek meg a Spartanok. A cseh határhoz közel egy biatlon pályán bonyolították le a rendezvényt. A nagy távolság ellenére is közel 200 honfitársunk képviselte kis hazánkat.

Odautazáskor a célállomástól nem messze még nyoma sem volt a téli időjárásnak. Azonban hamar szembesülhettünk Jakuszyce speciális mikroklímájával, ahol akkor is megmarad a hó, mikor a környező településeken már nyoma sincs a télnek.
Érkezéskor a versenyközpont kissé túlzsúfoltnak tűnt – mármint ami az akadályok mennyiségét illeti. Nem értettük, hogy hogy lehet ennyi akadály ilyen közel egymáshoz. Később tudatosult bennünk, hogy nem egyszerre egymás után kell őket teljesíteni, hanem pillangószerűen több kör futás után kell az akadályok egy-egy csoportját leküzdeni. A futam végére derült ki, hogy háromszor kellett visszatérni a versenyközpont területére, ami a mellékelt térképen is látható.

Ez a verseny a megszokott Spartan Super pályákhoz képest sokkal több sík terepen történő gyorsabb futást igényelt. Nem volt kifejezett terepfutás jellege, hiszen meredek szintemelkedésekkel egyáltalán nem találkoztunk. A futós részeken a memória feladat után csak a nehezebb cipelős akadályok voltak (farönk hordás, nagy vödör majd zsák cipelés) illetve a kötélmászás.
Az első nagy futós kör után a versenyközpontba visszatérve szorosan egymás után 5 nehéz akadállyal szembesültek a Spartanok, ami sokaknak okozott nehézséget: az egyensúlyozás után rögtön következett a Monkey Bar, a Triceps Bar, utána az A-Cargo, végül egy magas falon kellett átküzdenünk magunkat. Ezek után ismét futottunk egy már kisebb kört és a hógolyódobás és az újabb falmászás szinte pihentetőnek hatott. A legdurvább megpróbáltatás a célegyenesben ért minket: szintén 5 sűrűn egymás után elhelyezett akadály állta utunkat: aki a szögesdrót alatt átkúszott, annak a bkv akadály, majd a negatív fal következett, végül egy köteles ferde falon kellett átjutni közvetlenül a multiring akadály előtt. Mindezen akadályok leküzdése után a Spartanok a célba érkezéskor joggal örülhettek a teljesítményüknek, hiszen a 13 km-es táv teljesítése kemény erőpróbának bizonyult. A futók többségéről elmondható – tisztelet a kivételnek ☺ – , hogy a megszokottnál több büntető burpeet kellett végezniük.

A magyar férfi elit csapat ismét jó teljesítményt nyújtott: a HUN ELIT TEAM újra felfutott a dobogóra, a srácok a második helyet szerezték meg. A csapatot a legjobb magyarként végzett Balhási Ákos, továbbá Nikolics Zorán, Szekeres Tamás és Tóth Ádám alkotta.
A közelben több nevezetesség is volt, így a magyarok közül páran úgy döntöttek, hogy verseny utáni levezetésképp elmennek egyet túrázni, sőt volt aki ezután még futott is egy hosszabbat, hogy ezzel koronázza meg a hétvégét.
Összességében egy relatív könnyebb Super távon vagyunk túl, amit igazi téli időjárásban teljesítettünk. Kíváncsian várjuk a Donovaly Beastet és reméljük, hogy ismét sok magyarral találkozunk majd, közülük is minél többel a dobogón, hogy büszkék lehessünk rájuk. Aroo!

The post Téli Super Spartan Race Jakuszyce-ben, Lengyelországban appeared first on Spartan Race Hungary.

A hideg téli versenyek zord, Deltát idéző időjárási körülményei ellenére a magyar Hun Elit Team rendszerint elhozza a trófeákat az idei első Winter Spartan Race versenyekről. AROOOO! Ez a csodálatos eredmény, a magyarok nagyszámú részvételi aránya is mutatja, hogy az edzésben az erő, az összetartásban, a közös felkészülésben! De vajon hogyan történt az ókori spártaiak felkészülése és miben rejlett a hadseregük ereje? És egyáltalán mi köze az ókori sportkultúrának a harcokhoz? Második rész.

A sport, a testedzés eredetileg a háborúra való felkészülést segítette elő. Egy görög ifjúnak a testét és az értelmét egyaránt edzenie kellett, és becstelennek tartották azt, aki a testét elhanyagolta. Ma ez mennyire állja meg a helyét?

A spártai hadsereg
“Nincs szebb dolog, mint bátor embernek az első sorokban elhullani, miközben hazájáért folyik a küzdelem.
Lelkesen harcoljunk e földért, lelkesen haljunk meg gyermekeink javáért, ne kíméljük életünket!
Gyertek ifjú harcosok, legyen erős szívetekben a buzgalom, ne szeressétek oly nagyon az életet, ha harcosnak születtetek. ” (Tyrtaios – spártai katona, és költő)
Tyrtaios a kor jellegzetes hadseregében harcolt, melyet a hopliták alkottak, ők a nehéz fegyverzetű, lándzsával és kerek pajzzsal felszerelt gyalogosok. Ők nem főállású katonák voltak, hanem földművesek, akik ha kellett otthagyták az ekét és közösségüket fegyverrel védték meg. A szomszédaikkal együtt fegyvert fogó férfiak nemcsak bátorságukról tettek bizonyságot, hanem polgári jogaikról is.

A spártai hoplita harcosok felszerelésének legfontosabb eleme a kerek pajzs, a nevüket is erről kapták; a görög hoplon szóból, ami pajzsot jelent. A pajzs kb. 1 méter átmérőjű volt, fából készült, bronz borítással, a súlya kb. 10 kg volt, ami elég sok, főleg ha számításba vesszük, hogy csatában egész nap kézben kellett tartani, de nagyobb szégyent, mint hogy az ember leeressze a karját, és elejtse a pajzsot, elképzelni sem lehetett. A pajzs felületét vagy festéssel, vagy művészi domborművekkel díszítették. A spártaiak egy egyszerű “lambda” jellel, ami a hazájuk nevének kezdőbetűje volt: Lakedónia. A harcos combját részben védte a pajzs, de szüksége volt lábszárvédőre is. Ez rendszerint fémből készült, s a térd fölött végződött. Nekünk szerencsére leheletvékony kompressziós szárak is elegendők.

Spártai hoplita harcos, a pajzsán a Lakedóniát (Spárta másik neve) jelentő “lambda” jellel.

Spártai harcos a Thermopylai emlékműről.

A hoplita harcmodor lényege, hogy sűrű alakzatba, úgynevezett falanxba (phalanx) tömörültek. Kb. 50 hoplita állt egymás mellett, egymás mögött 7-8 sorban, de előfordult, hogy akár 16 soros falanxok is felálltak. Minden katona bal karjára pajzs van felfűzve, amellyel félig saját testét, félig a mellette álló jobbját védi. A falanx jobb szélén álló gyalogos ebben a felállásban védtelen maradt, ezért erre a helyre mindig a legbátrabbakat állították. A jobb oldalon harcolni mindig dicsőségnek számított!
Támadásnál a hopliták első sora előre nyújtotta lándzsáját, míg a hátrébb állók az előttük harcolók vállaira támasztva tartották előre fegyvereiket. Ily módon a falanx egy mozgó lándzsaerdőre emlékeztetett. Fontos volt a begyakorolt együtt mozgás, és a fegyelem, de a legfontosabb a bizalom volt. Ha a mellettünk álló megijedt és elfutott, a jobb oldalunk védtelen maradt az ellenség dárdáival szemben. A spártaiak sok időt töltöttek az ún. harci zene gyakorlásával. E ritmikus ütemek segítségével a zene révén irányváltást, és sebességet lehetett közvetíteni a falanx számára. Hát nem könnyebb harcolni, amikor szól a buzdító zene?

A phalanx rendezettsége
Amikor két falanx összecsapott, rendszerint mindkét oszlop jobbra tért ki. Az ember természetes ösztöne, hogy ilyenkor amennyire csak lehet, a szomszéd pajzsa mögé bújik, ilyen pillanatokban a falanxot az összeomlás veszélye fenyegette. Ahhoz hogy az alakzat fennmaradjon, fogukat összeszorítva kellett helytállniuk.
“Azok, akik elég bátrak, hogy egymás mellett maradjanak, és előrenyomulnak, hogy kézitusába bocsátkozzanak, ritkábban halnak meg, és még a többiek biztonságáról is gondoskodnak. ” (Tercius)
Valószínűleg a lándzsa mellett egy hajítódárda is tartozott a felszereléshez (ezt Homérosz még fő fegyverként említ az Íliászban), amit még a közelharc kibontakozása előtt kellett elhajítani, bár az ilyen típusú előkészítés egyre inkább a könnyűfegyverzetű segédcsapatokra hárult. Ez sokunknak ma is kedvenc eleme a spártai harcokban
A hoplita harcos fő támadófegyvere a döfőlándzsa volt, s ezzel kellett a szemben álló hadsor katonáit megsebeznie. A harcot az dönthette el, hogy az egyik hadsor szigorúan zárt alakzatban végrehajtott döntő rohammal képes volt-e hátranyomni az ellenséget. Ha megfutamodtak, az üldözőbe vett katonákkal szemben már nagyobb hasznát lehetett venni a kardnak. A menekülő hoplita védtelenné vált, s a korábban biztonságot nyújtó pajzs a futásban már csak hátráltatta (néha az üldözők is megszabadultak pajzsuktól).

A pajzs elvesztése nem csupán a hadsereg vereségéről tanúskodott, hanem viselőjének megfutamodásáról, gyávaságáról is. Ezért a spártai asszonyok úgy buzdították hadba induló férjüket, hogy vagy pajzsukkal térjenek haza, vagy pajzsukon. Vagyis holtan! Ebben a kisfilmben történészének tanúsága szerint a sisakról mondták ugyanezt, a sisakkal rajtuk, vagy a mellkasukra helyezve. Ma melyik harci eszköz jellemzi leginkább a spártait? A futócipő vagy a rajtszám?

A legendás 300
Kr. e. 480-ban a spártai királyi tanácsadók Leónidasz királyt küldték a harcba, hogy 300 családos spártaival és 6700 egyéb szövetségessel feltartóztassa a Perzsa Birodalom hadseregét a Thermopülai-szorosnál. Xerxész perzsa uralkodó serege, amely északi irányból tervezte lerohanni a hellén városállamokat, az ókori források szerint több százezer főt számlált.
A források szerint a király azért ilyen kis csapattal indult el, mert a spártai vallásos szokások az évnek ebben a szakában nem engedték meg a hadba indulást. Leónidasz a halálba indult, nemcsak az óriási túlerő miatt (700.000 ellen!), hanem mert egy jós megjövendölte ezt.
Számos történet szól Leónidasz és csapata bátorságáról, ami tovább öregbítette a spártaiak katonai hírnevét az ókori világban. A perzsák első támadása előtt Xerxész követei útján arra szólította fel a görögöket, hogy adják át fegyvereiket, amire a legenda szerint Leónidasz csak ennyit válaszolt: Μολών Λαβέ (MOLON LABE, azaz„Gyere és vedd el”). A harmadik napon a király arra szólította katonáit, hogy vidáman reggelizzenek, mert az este már a Hádésznál, az alvilágban vacsorázhatnak.
Ebben a csatában mind odavesztek a Spártaiak, a perzsákat csak pár évvel később, a plataiai csatában tudták visszaverni. Leonidász dicsőségét és csapatának elszántságát, bátorságát Hérodotosz ismert epigrammája őrzi a katonák sírhelyénél:
Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!
…Igazán beleírhatta volna a harmadik sorba, hogy AROOOOOOOOOOOO!

The post A spártaiak és az ókori harcmodor appeared first on Spartan Race Hungary.

Vannak, akik versenyzőként vesznek részt a versenyeken és vannak, akik ugyanekkora lelkesedéssel önkéntesként járulnak hozzá a sikeres rendezéshez. Ők a pályán küzdőkkel együtt biztosítják a jó hangulatot, drukkolnak, lelkesítenek, sőt mi több, egy részük az otthon maradóknak, a versenyzőknek és az utókornak meg is örökíti a küzdelmet. Ők a Spartan Race fotósai. Tavaly Eplényben például több mint 20 fotós kattintgatta a gépét, és osztotta meg velünk az élményeket képeken. Köztük volt Kürti János fényképész, akit a múltjáról, jelenjéről és jövőjéről kérdeztünk.

Mióta foglalkozol a fényképezéssel?
Kürti János: A Belügyminisztériumban voltam vezető. Amikor a politika beleszól, a szakmai munkában az már nem vezet jó eredményre, ezért közel 36 éves szolgálat után úgy döntöttem, befejezem az általam imádott hivatásomat és kedvezményes nyugdíjba vonultam 2008-ban. Megnövekedett a szabadidőm és elhatároztam, hogy egy régóta dédelgetett tervemet valósítom meg, elkezdek fényképezni. Természetesen, mint mindenben, ebben is törekedtem a minél jobb teljesítmény eléréséhez, ezért 2009-ben elvégeztem egy fotós iskolát. Itt megtanultam az alapokat, majd a Kőbányai Fotóklub tagja lettem.

Ez a munkád is jelenleg vagy csak hobbi szinten űzöd?
KJ: Úgy indult, hogy ez lesz a hobbim. Sokat jártam fotózni, szinte a fotózás minden szegmensét kipróbáltam és csináltam. Rendszeresen vettem részt fotópályázatokon, több mint 50 elfogadásom van (ez azt jelenti, hogy a zsűri beválasztotta azon képek közé, melyekből kiállítást rendeztek). Ezek között első, második helyezések és különdíjak is vannak. Ekkor még csak a hobbim volt. Én világéletemben sportoltam, ezért természetes volt, hogy a sportfotózás nagyon érdekel. Felkértek a Budapest Honvéd Magyar Futball Akadémia hivatalos fotósának, ahol az utánpótlást fotózom. Tagja lettem a Magyar Sportújságírók Országos Szövetségének. Ezáltal kinyíltak számomra a stadionok, sportcsarnokok és az egyéb sport rendezvényekre való bejutás lehetősége. Szinte teljesen ráálltam a sportfotózásra, ezért a hobbim lett a munkám is.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Spartan Race-szel? Ki hívott fotózni?
KJ: A közösségi oldalon olvastam beharangozót a Hungaroringen tervezett Spartan Race versenyről, és hogy önkénteseket keresnek. Akkor még semmit nem tudtam erről a sportról. Természetesen utánanéztem a neten és nagyon megtetszettek a kint lévő fotók és a versenyzők kitartása, elhivatottsága. Elhatároztam, hogy részt veszek ezen a versenyen, mint önkéntes fotós. Mayer Viktor, mivel látta a közös kötődésünket a Honvédhez, megnézte a sport képeimet és szólt, hogy vár a versenyen. Jelentkeztem, ott voltam, készítettem több mint 6000 fényképet és nagyon jól éreztem magam. Csodálattal néztem e sportemberek fantasztikus teljesítményét. Itt határoztam el, hogy megyek az eplényi versenyre is, ahol már a szervezők egyéb feladatok megszervezésével is megbíztak. Itt még jobban érzetem magam, és tudtam néhány versenyzőnek verbális segítséget adni az akadály előtt felmerülő nehézségek leküzdésében. Nagyon jól esett, amikor ezt a segítséget jelentősnek minősítették és megköszönték. Ezek a versenyek az életem részévé váltak, amíg tudom csinálni, és van rá lehetőségem ott leszek és segítek. Legközelebb Visegrádon találkozunk!

Miért szeretsz a versenyeken fényképezni?
KJ: Mint már említettem mindig sportoltam, futballoztam, kosárlabdáztam, kézilabdáztam és jelenleg is teniszezem, Budapest III. osztályban, csapatbajnokságban. Ez a miliő továbbra is magával ragad, a sportolók teljesítményének képi megjelenítése nekem is egyfajta kihívás, melyet szeretnék minél tökéletesebben visszaadni a képeimen keresztül.

Mennyiben jelent kihívást állandóan mozgásban lévő embereket fotózni?
KJ: Kihívást jelent természetesen és én ennek szeretnék legjobb tudásom szerint megfelelni. Teszek is ennek érdekében. A Spartan Race verseny előtt is sokat tájékozódtam a versenyről, a szabályokról, megnéztem több verseny képeit, egyszóval felkészültem, de ezt teszem minden új sportág fotózása előtt. A mozgásban lévő emberek fotózásához nem csak elméleti felkészültség szükséges, hanem komoly technikai eszköz és jó szem is. Én rendelkezem ezekkel, a fényképezőgépem váza olyan, melyet a sportfotózásra terveztek, az objektívek is profi szintűek. Ezek az eszközök nem olcsók, de nagyban elősegítik, hogy az elvárásaimnak megfelelő fényképeket készítsek. Nagy figyelem és fegyelem szükséges a sikeres kép elkészítéséhez és természetesen egy nagyfokú együttműködés a versenyzők részéről.

Van kedvenc képed, ami az egyik versenyen készült?
KJ: Vannak minden versenyről kedvenc képeim, főleg azok, melyek erőt, ügyességet, érzelmet, dinamikát, vagy esetleg humort tartalmaznak. Ezeket a képeket kiválogatom és az év első felében ezekből a képekből önálló kiállításom lesz a Kőbányai Fotóklubban.

Kit/mit ábrázol?
KJ: A versenyeken az egyik akadály a vízben lévő palánk, amely alatt át kell bújni. Eplényben Tóth Katalin (sőt voltak többen is, még fiúk is) fel akarta adni a versenyt, nem akart átbújni a víz alatt. Mondtam neki, hogy én vagyok a fotós, ő a modell, adom neki az instrukciókat, csak azokat kell végrehajtania és ezért cserébe kap tőlem sok jó képet. Kérdezte mik az instrukciók, mondtam, egyszerű a dolog, átbújik a palánk alatt, kibújik, a vízből rám néz és mosolyog. Megcsinálta, nagyon jó képek lettek, melyeket elküldtem neki. Utólag írt nekem levelet, és megköszönte a neki és a társainak nyújtott segítségemet. Nagyon jól esett.

Megfordult a fejedben, hogy ne csak fotósként legyél jelen egy versenyen, hanem el is indulj rajta?
KJ: Csak egy futó gondolat erejéig, de úgy gondolom, mint fotós sokkal jobb teljesítményt tudok elérni. Én mindig is a labdával kapcsolatos sportokat űztem és részesítettem előnyben.

További sok sikert kívánunk a munkádhoz és arra buzdítunk mindenkit, hogy jelentkezzen önkéntes fényképésznek a Visegrádban rendezendő Spartan Race-re, hogy minél több ilyen remek kép készülhessen. AROOO!

The post Interjú Kürti Jánossal, a Spartan Race egyik fényképészével appeared first on Spartan Race Hungary.

Mik azok az apróságok, amik gördülékennyé teszik a nemes utat, amelyen járva igazi Spartan harcossá válsz?

Jó futó vagyok. Ez elég? Nagyon erős vagyok. Ez elég? Hogyan készüljek fel a versenyre?
Ez igen hosszan kifejthető lenne… Egyelőre annyit röviden, hogy az eredmény és az élvezeti érték érdekében is érdemes edzeni mindkettőre. Ne gyere felkészületlenül! Hasznos, ha tisztában vagy azzal, hogy ez egy terepfutóverseny, megspékelve akadályokkal. A szívósságodra ugyanúgy szükség lesz, ahogy az erődre is, de ezek olyan kombinációja lesz eléd hintve, amit csak egyikkel vagy csak másikkal készülve nehezen fogsz legyűrni. A versenyt teljesíteni fogod. Spartan vagy! – De miért ne élveznéd is, ahogy legyőzöd a hegyeket és a rengetegféle akadályt?
A sebesség önmagában nem minden. Ha nem vagy gyakorlott futó, nem kell kifulladnod az elején, érdemes tartogatnod erőt a későbbi gyakorlatokra is. A séta minden esetben hasznos és megengedett. Hogy jól tudd beosztani az erődet, érdemes a verseny előtt kipróbálnod magad (nem az előző napon… hanem jóóóóval előtte), lehetőleg terepen. Ne szúrj ki magaddal, hogy csak síkon ismered teljesítményedet!

Hogyan készüljek, milyen akadályok lesznek?
☺ „Majd megtudod a célvonalon!” Vannak tipikus akadályok, amelyek bármilyen versenyen előfordulhatnak, de lehetnek újak, és természeti akadályok is. Az előbbiekről mások beszámolóiban, itt a blogon, tapasztalt spártai harcosoktól és a Facebook oldalon is tájékozódhatsz részletesen. Hogy melyikre hogyan érdemes készülnöd, azt leginkább gyakorlatban érdemes ellesned olyan edzéseken, melyek kifejezetten erre a harcra készítenek fel. Mindenesetre az nem szokott elegendő lenni, ha megnézel egy videót arról, hogy hogyan kell dárdát dobni, az garantált 30 burpee…

Mire jó a csapatban felkészülés?
Tartozni egy hasonló gondolkodású csapathoz alapvetően az ember, mint társas lény alapvető igénye. A Spartan Training Groupok önkéntes alapon szerveződő, ingyenes edzési lehetőségek, eltökélt és/vagy tapasztalt Spartan harcosok vezetésével, melyek kifejezetten a Spartan Race-re készítik fel a határozott szándékú és a még bizonytalan, de garantáltan megerősödő harcosokat! Segítenek a tested és az elméd megedzésében, az akadályok megismerésében. Keresd meg a lakhelyedhez legközelebbi Training Groupot! Ha nincs a közeledben ilyen lehetőség, alapíts Te magad STG-t!

Mi a gyors regisztráció titka?
Gondold végig előző este, mi lesz a versenynap programja. Nem csak futni fogsz, hanem előtte megteremted a szabályos és biztonságos részvétel lehetőségét. A regisztrációs sátraknál gyorsan haladnak azok a sorok, ahol a versenyzőknek elő vannak készítve igazolványai (tudod már, hova fogod tenni a versenyzés alatt?), és a kitöltött és aláírt Felelősségi nyilatkozatok (ugye lehet ott is szerezni, de úgy 30 burpee-ba kerül!). Amint megkapod, kukkants bele a borítékodba, megvan-e a rajtszám, a chipes karkötő, a karszalagok (biztosan megvannak – az Önkéntesek órákat dolgoztak azon, hogy a több ezer versenyző borítékja az idősávnak megfelelően rendelkezésre álljon!), és mehetsz is feltenni ezeket!

Hogyan csökkentsem a verseny előtti stresszt?
Tudd, mit viszel majd magaddal: Ivózsákot? Hátizsákot (Rambókés, zselék és energiaszeletek, magnézium, kötszer, jól elázós papírzsebkendő, kedvenc könyv, buszbérlet, kocsikulcs, pótsapka, kabalaállat, csirkeláb, jegyzetfüzet, fényképalbum a kutyáról, stb)? Csak kulacsot? Mit fogsz inni, kell-e egyáltalán folyadék arra a távra? (Persze, hogy kell). Készítsd össze a megfelelő ruházatot is, nem jó a versenynap reggelén idegeskedni azon, hol a csősál. Azt tudtad, ugye, hogy más versenyek pólójában nem illik futni…?
Pontosan lődd be, hova is kell menni. Célszerű másfél órával (!) a start előtt érkezni, kell ennyi idő. Gondolj bele, ezrek indulnak, a szurkolókkal és a szervezőkkel együtt ez igen nagy tömeg, melyre a versenyhelyszín parkolója igyekszik felkészülni. Önkéntesek fognak segíteni, merre menj, a korai érkezés és az együttműködés megelőzi a bosszankodást.
Tudd előre, hova teszed az elhasznált zseléd tasakját futás közben (mert ugye nem szemetelünk!), vagy a váltóruhádat a verseny utánra (a kocsiba, vagy a megőrzőbe).
Segítsd a másikat a rajtszám feltételénél, neked is könnyebb, ha segítenek.
Melegíts be a többiekkel, jó buli! A sérülések megelőzésében is hasznodra válik…
Tudd, melyik futamban indulsz, hány órakor, már jóelőre menj oda a Starthoz, és könnyítsd meg a bejutást azzal, hogy már mutatod az idősávodra vonatkozó karszalagot az Önkénteseknek. A rajtvonalnál mérd fel, hogy Te leszel-e az első a futamban, vagy esetleg akadályozni fogsz valakit. Ugyanígy utolsóként érkezve sem illik előretülekedni. A versenyzők szép eloszlását a rendezők úgyis biztosították már az akadályok felállításakor. ☺ És ha a startnál épp nem készül rólad fotó emiatt, hidd el, bőven lesz még alkalmad megmutatni magad!
Remélem, edzegettél is kicsit a versenyt megelőző hónapokban…

Érdemes-e csapatban menni?
A csapatnevezés több szempontból is kedvező, például nevezés is olcsóbb, és nagy buli is összetartozni. Azonban érdemes a csapattársaiddal előre megbeszélni, hogy bevárjátok-e egymást, ha az egyikőtök lemarad az emelkedőn felfelé, vagy burpee-zni kényszerül. Addig a csapat többi tagja esetleg mérgelődik, mert fázik a vizes akadály után a szélben álldogálva – avagy pont kihasználja, pihen és erőt gyűjt a következő szakaszhoz? Jó tudni, mi a többiek célja és képessége. Nem utolsósorban azt is érdemes figyelembe venni, hogy valakinek kifejezetten erőt ad, ha a többiek bíztatják, motiválják! Mérd fel magad, hogy az együtt induló csapatot nagyon visszavetné-e a te sebességed, ez esetben más társaiddal egybeverődve vidámabban lesztek túl az akadályokon. Ha nagyobb a csapat, az első négy beérkező eredménye számít.

Hogyan lehet legkönnyebben eljutni a Starttól a Célvonalig?
A kettő kívülről akár nagyon közel is eshet egymáshoz, viszont ha Spartan Race versenyzőként indulsz, érdemes a kijelölt útvonalon haladnod. Átvághatsz szakaszokat, de a sportszerűtlenségnél nagyobb probléma, hogy magadat vágod át igazán. Pont a kihagyott szakaszokon simán lehet a chip áthaladását ellenőrző pont, ezt nem lehet előre tudni, merre van. A burpee-k elcsalásáért (azaz kevesebb, mint 30-at csinálsz, vagy nem jól – a szabályos burpee végrehajtásáról itt olvass!) akár figyelmeztetés nélkül is kizárhatnak a versenyből. Nehogy az időd visszakeresésekor szembesülj azzal, hogy emiatt nem szerepel a listán az eredményed!

Mit tehetsz, ha versenyzés közben sérülést látsz?
Ez egy verseny, nem szociális intézmény, és nem kötelező segíteni – de a bajtársiasság az igazi harcos erénye! Persze tovább is futhatsz, hiszen minden az időeredmény… Avagy lehetőségeidhez képest segíthetsz is a bajbajutotton. Elsősegélyt kell tudnod adni, magadnak ugyanúgy, mint másnak! Ha begörcsölt lábú spártait látsz, adhatsz neki a magnéziumodból és segíthetsz kimasszírozni a lábából a görcsöt, nyilván, ha ő is szükségét érzi. Adhatsz társadnak szóbeli támaszt, bíztatást, de akár ragtapaszt, almát, vizet, zselét a sajátodból, mert nem tilos.
A Spartan Race egészségügyi biztosítását a VB Ambulance Hungary végzi. Baleset esetén NEM a megszokott segélyhívókat (104,112) kell hívnod segítségért, hanem a 0670 313 5906 számon a szakképzett csapatot!

Mit tegyél, ha zavar, hogy az előtted futó versenyző már egy perce vergődik a palánkon átjutással?
Esetleg segíts neki továbbjutni. Lehet, hogy a következő megmérettetésnél te szorulsz egy segítő kézre. Segíteni szabad.
Az elit futamban indulók nem segíthetik egymást.

Mit tegyek, ha a mögöttem futó tolakodik?
Ne zavarjon, ha leelőznek. Majd visszaelőzöd, amíg burpee-zik egy elrontott akadálynál – vagy inkább gratulálhatsz neki a célban! Ő is fog Neked, mert nagy teljesítményedről tanúskodik a saras pólódon csillogó érem. A gyorsabbakat érdemes magad elé engedni. A versenyetikett íratlan szabályai szerint nem illik akadályozni a másikat sem az akadályoknál, sem a szűkebb ösvényeken elöl haladva (akár csupán mert megállni kényszerültél a cipőfűződ miatt). Adj utat! Persze ha az első vagy második helyezés a cél, akkor AROOO…!!!! De semmiképp ne a másiknak legyen rosszabb – hanem Te legyél jobb!

Hogyan tudom megóvni a ruhámat a sártól, a kosztól és a kiszakadástól?
Erre egy nagyon biztos módszert ajánlunk. Miután felveszed a szettet, ki ne mozdulj a lakásodból, de leginkább ne is csinálj benne semmit!… A Spartan harci öltözete viselőjének testi épségéért felel. Nem baj, ha kicsit (LOL!) koszos lesz a ruhád, átázik a cipőd, ez ezzel jár. Kibírod, nem fogsz megfázni, amíg versenyzel, a száraz váltóruha pedig nem butaság. A tisztaságért pedig leginkább a mosógép felel majd a verseny után – de csak szigorúan azután, miután a ruhákból-cipőkből a sár nagy részét, a növényeket, a kavicsokat, a szamócát, a töviseket, a szalamandrákat és a mókust is kiszedegetted. A mosógépeket nem Spartan versenyzők számára tervezték, ez még kicsit várat magára…
Jó versenyzést! AROOOO!

The post Útravaló az első Spartan Race-edhez appeared first on Spartan Race Hungary.

A Spartan Race versenyzőkről már sok szó esett korábban. De kik azok, akik odaadó munkájukkal hozzájárulnak a versenyek eredményes lebonyolításához? A
rendezéssel kapcsolatos háttérmunkák a főszervezőkön kívül az önkéntes segítőkre hárulnak, akik ezért cserébe pontokat kapnak, melyeket később
versenynevezésre válthatnak be. Önkéntes bárki lehet, aki a megadott email címen jelentkezik. Egy kis kedvcsinálónak négy rutinos volunteer-t és az
önkéntesek koordinátorát kérdeztünk tapasztalataikról.

Minek vagy kinek a hatására jelentkeztél önkéntesnek?

ÁK:
Az elsőre mondjuk azt megkerestek, felkértek. Utána csak jelentkeztem, biztosítottam őket, hogy amennyiben meg vannak elégedve a munkámmal, és a
versenynaptáram nem szól közbe, szívesen jövök máskor is.

TG:
Mivel fogalmam sem volt, hogy éppen mi is ez az egész, ezért rákerestem a neten. Úgy gondoltam, hogy a kulisszák mögött jobban megismerem a versenyt és
azt, hogy mit is képvisel. A 2014. szeptemberi hungaroringi versenyre éppen önkénteseket kerestek, és gondoltam itt az alkalom, ezért gyorsan jelentkeztem
is. (És ahogy kell, azonnal magammal rántottam még 2 embert is. J)

Mi motivált téged a szervezésben? Volt vele valamilyen célod, vagy csak a jó társaság gondolata vonzott?

ÁK:
Az egész feeling, a miliő ami ott van. Sok sportoló, barát, ismerős, akinek segíthetsz egy-egy nehéz pillanatban, és ami kell nekik: támogatás és sok
MOSOLY! Legalábbis én ezt adom nekik. Célom pedig a főszervezőket tudásommal és maximalizmusommal támogatni. Saját önérdek is fűződik hozzá: lehet fárasztó
testileg, de szellemileg kikapcsol és feltölt a rohanó hétköznapokban.

LG:
Az első eplényi futamon már segítettem. Az önkénteskedésért járó póló nagyon motiváló volt, de leginkább a társaság és a munka vonzott. J

PJ:
Még többet lehetünk a szuper csapattal és persze az is, hogy így van ingyen nevezésünk, ha segítünk és így még több versenyre tudunk menni, nem lehet
kifogás az, hogy nem költünk a nevezési díjra. Általában minden versenyre előző nap érkezünk, és ha már úgyis ott vagyunk, miért ne segítsünk?! Addig is jó
társaságban lehetünk és szórakoztathatjuk egymást. J

TG:
Megismerni a versenyt. Továbbá nagyon vonzó volt a versenyen való ingyenes indulási lehetőség. A társaságot akkor még nem ismertem, így nem tudtam, hogy jó
lesz-e vagy sem. Úgy gondoltam, ha már ennyi fanatikus ember összejön, akkor csak jó lehet a társaság és ezt az idő be is bizonyította.

Hogy tetszett az első verseny önkéntesként? Mit tapasztaltál, jót és rosszat egyaránt?

ÁK:
Nagyon tetszett az „első”. Az élet bármely területén az adott „első” alkalom mindig különleges marad. Számomra az első SR is. J Jó: ott lenni, átélni,
megélni. Rossz: mindig hideg volt bárhol is dolgoztam nekik.

LG:
Így visszatekintve rövidnek tűnik, de a hangulat nagyon jó volt. Számomra sokat dobott a hangulaton például, hogy a magyar versenyeken nagyon viccesek a
segédek.

PJ:
Az első önkénteskedésemen a verseny előtti nap a Hungaroringen rajtszámokat borítékoltuk a lányokkal, a fiúk addig a hasukat süttették kint a terepen
pályaépítés címszóval (persze ők is dolgoztak). J Mindig üzenünk a borítékokban, ha valaki ismerős rajtcsomagját készítjük éppen, és ő nagyon örül neki,
amikor kibontja. A verseny napján pedig a gyerek futamon segítettem, ez a legjobb talán, nagyon édesek a kis gyerekek, ahogy „küzdenek”, és boldogan a
célba érnek. Jó tapasztalat, hogy gondoskodnak rólunk, kapunk ételt – italt, bár érthető, hisz mennyi segítő kezet veszítenének el, ha éhen halnánk a nagy
munkában. J Rosszat nem nagyon tudok mondani. Talán amikor Koutyban iszonyat hideg volt, jóval előtte kint kellett lenni a helyszínen és sokat álltunk a
hidegben feleslegesen. Azután Gergőt és engem olyan helyre vittek, ahol mínusz volt és ami nem volt éppen szélvédett. 2 óra ácsorgás után hívtuk Magdalenát
(szlovák önkéntesek koordinátora), hogy valamit csináljon, mert nem bírjuk ki így sokáig… Magdaléna akkor is megtette, amit tudott, és küldött fel egy
autót, amibe felváltva be tudtunk ülni melegedni, meg időnként forró teát is kaptunk. Verseny után Magdalénának megköszöntük, hogy küldte azt az autót,
életmentő volt és ő mosolyogva mondta „De jó, sikerült megmenteni a volunteer-eim életét!” J

TG:
Nagyon tetszett. Izgalmas volt látni azt sok elszánt embert és azt, hogy élvezik, amit csinálnak. Azonnal én is át akartam állni az önkéntes oldalról a
versenyző oldalra, ami a verseny végén meg is történt, mert nem csak besétáltam önkéntesként a célba, hanem jó pár akadályt ki is próbáltam. (Persze akkor
még versenyen kívül.) Jó, hogy ingyen italt és ételt biztosítanak az önkéntesek részére, kapunk pólót és hogy az önkéntesek jó hangulatot teremtenek.

Egy-egy ilyen szervezéskor mennyit látsz a verseny egészéből? Van lehetőséged ilyenkor elindulni a versenyen?

ÁK:
Nem azért megyek, hogy a versenyt nézzem. Bár nem tagadom, jó lenne néha belepillantani, de nincs időm elmenni a saját posztomról. Én személy szerint ezt
nem bánom, majd amikor versenyzem, átélem, illetve ha csak nézőnek megyek..

LG:
Csak akkor tudunk indulni, ha csak pénteken melózunk, és ezt a versenyen való indulást is inkább itthon használjuk ki.

PJ:
Sokat eddig nem láttam a versenyből, azt a szakaszát csak, ahol segítettünk. A háttérmunkát viszont látom, tudom, hogy milyen sok munka van egy verseny
megszervezésével és le a kalappal a szervezők előtt!

TG:
Nem sokat. Az önkéntes többnyire csak egy poston van, és semmi másról nem tud semmit. Elindulni csak akkor tudunk, ha 2 napos a verseny. Akkor az egyik nap
tud az önkéntes dolgozni a másik napon pedig versenyezni.

Legközelebb is számíthatunk rád?

ÁK:
Rám továbbra is lehet számítani. Jó egy ilyen remek csapatnak dolgozni, és jó, hogy egy teljes napot a sporttal tölthetek. Engem mindig feltölt egy ilyen
hétvége, nagyon tudom élvezni. Az egész csak mosolyból áll számomra. J

LG:
Bármikor. J

PJ:
Persze! Ez nem kérdés, ki nem hagynánk a jó társaságot és a sok jó élményt!

TG:
Természetesen.

Az önkénteseket természetesen irányítani is kell, ebben a szerepkörben Mayer Viktort kérdeztük tapasztalatairól.

Önkéntesként jelentkeztél az első hazai versenyre. Hogyan lettél az önkéntesek koordinátora?

Mayer Viktor:
Már az első magyar Spartan Race versenyen szervezőként vettem részt. Az önkéntesek koordinálásának posztját menet közben osztották rám, amit azóta is én
intézek.

Koordinátorként milyen tapasztalataid vannak az önkéntesekkel?

MV:
Döntő többségük ügyes lelkes, segítőkész. De sajnos vannak páran, akik csak a jegyért jönnek, nem a verseny tényleges segítéséért, és ez meglátszik a
munkájukon is.

Mi a legjobb élményed velük kapcsolatban és mi az, amit a legszívesebben elfelejtenél?

MV:
Pozitív: Egyre többen jönnek újra és újra önkénteskedni. Jól érzik magukat, megfogta őket a „spartan légköre”, és szinte bármilyen feladatot rájuk lehet
bízni. Negatív: Eplényben volt pár ember, akik egy akadálynál semmit nem csináltak, csak ültek. Ez nagyon rossz fényt vetett a versenyre és a magyar
spartan szervezőkre is.

Hogyan választjátok ki az önkénteseket?

MV:
Külön válogatást nem tartunk, ők jelentkeznek. Megkötés csak az életkor. 16 évnél idősebb önkénteseket várunk. Fotósoknál kérünk előzetesen referenciát.

Miért csinálod? Inkább munkaként vagy egy jó buliként tekintesz egy-egy versenyrendezésre?

MV:
A hangulat miatt, de közben ez egy komoly munka is. Jó versenyt szervezni nagy kihívás, óriási élmény, természetesen az önkéntesekkel együtt.

Nem jár túl nagy felelősség ezzel a poszttal?

MV:
Sok múlik rajtam is, hogy hogyan tudom összehangolni az önkéntesek munkáját, de inkább az ő hozzáállásukon múlik sok.

Van lehetőséged részt venni az általatok rendezett versenyeken, vagy ez szóba se jöhet és csak külföldi versenyeken indulsz?

MV:
Szóba se jöhet. Magyarországon még soha nem indultam, csak külföldön. Nem is tudnék nyugodt lelkiismerettel elindulni, hiszen ha van valami fennakadás, azt
azonnal meg kell oldani.

Készültök már az április 9.-ei visegrádi futamra?

MV:
Már 130 önkéntes jelentkezett, azonban kb. 160-170 emberre lenne szükségünk ahhoz, hogy gördülékenyen lebonyolítsuk a rendezvényt.

Köszönjük nektek és minden önkéntesnek az eddig nyújtott segítséget. Ne felejtsétek: az önkénteskedésért pontokat kaptok, amiket a következő versenyeken
nevezésre válthattok. Gyertek, segítsetek minél többen a következő versenyen 2016. április 9-én Visegrádon. Jelentkezni a viktor.mayer@hu.spartan.com címen
lehet, illetve ezzel párhuzamosan kérjétek felvételeteket a spartan race önkéntesek FB csoportba is!

Várunk szeretettel. AROOO!

Végül egy kis videó: http://indavideo.hu/video/The_big_volunteer_movie

The post önkéntesek appeared first on Spartan Race Hungary.

Azt hittétek, csak Nektek szól ez a saras-mászókás spártai futkorászás? Szerencsére nem kell a gyerekeket távol tartani ezektől a felnőtteknek szóló játékoktól, a versenyeken indulhatnak a harcias kisebbek is. Természetesen a külön Nekik szervezett Kids és Junior futamokban!

Ki lesz a példakép? Jó látni, ahogy apa és anya nyomdokaiba lépnek a gyermekek? Vagy a kicsiből lesz nagy hős a szülők és mindenki előtt? A Spartan Race versenyek szervezői nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a felnövekvő generációk is megtapasztalhassák, milyen az, ha saját határainkat feszegetjük, küzdünk, s végül teljesítünk egy próbát! A gyerekek számára különösen fontos, és élvezetessé teszi a versenyt, hogy az akadályok leküzdése közben olyan mozgássorokat használhatnak, amelyek számukra (még) teljesen természetesek. Ezeket meg kell őrizni, mielőtt elfelejtődnek… Ugye milyen nehéz volt anyának, mint versenyzőnek az edzések során újra csimpaszkodni tanulni? Vagy apának lebújni a szögesdrót alá? (A gyermekfutamokban is van kúszás, de nem szögesdrót alatt).

A kúszás, mászás, egyensúlyozás a kicsik mindennapi tevékenységei közé tartozik, itt viszont futással kiegészítve, „komoly” erőpróba válik belőlük, a gyerkőcök nagy örömére! Végre közel a természethez (és messze a tévé és a nyomogatós játékok világától) – színes és rendkívül szórakoztató esemény várja őket Visegrádon is! Nem utolsó szempont az sem, hogy a felnőtt versenyzők közül sokan családdal érkeznek, így a kicsik aput és anyut utánozva versenyezhetnek, jól szervezett körülmények között.
Mindenkinek joga van jól érezni magát – ez a küldetése a Spartan Race szervezőinek. A Spartan Kids célja, hogy kimozduljanak a kicsik is, aktívak legyenek, és mindezt élvezzék is. Bátorítjuk őket, hogy merjenek ugrani, futni, kicsit vagy nagyon sarasnak lenni, és igazi akadályokat legyőzni. A legfőbb cél pedig maga a szórakozás.

A Kids vagy Junior versenyarénába lépve izgatott gyermekeket és aggódó vagy bátorító szülőket találunk – de mindig a kicsik győznek. Lehet tetoválást kérni, rettentő harcos Spartan mintát az arcra, rajtszámot írni, mint a Nagyoknak! Ruházat? Játszós. Igen, lehet, hogy sárosak lesznek, de persze nem biztos… Fázni nem fognak. Az aggódást hagyjuk otthon.

Három kategóriában indulnak a Kids hősei: óvodás, alsós és felsős. A Kids versenyekre 14,99 éves korig lehet nevezni. A visegrádi versenyen öt indítás lesz, 12-14 óra között.

A Start előtt a Spartan Kids Race Harcosainak külön zenés bemelegítést tartanak a Szervezők, éppúgy mint a nagyoknak! Ez hasznos és nem utolsósorban egy vidám dolog, szülőként is érdemes részt venni rajta

Az indítás nem történik másként, mint a felnőtt versenyen, visszaszámlálás és füstbomba is van, tehát teljesen azonos érzés! A futamokat egy Önkéntes mindig elővezeti, mutatja nekik a pályát.

A távokat már jó előre kimérik a Kids-szakértők. A különböző típusú felnőtt versenyek mellett a Kids versenyeken lefutható táv mindig azonos. Méretre szabott a versenymező hossza, kb 800-1500m, a kategóriától függően, ugyanígy a feladatok is. Nem kell aggódni, ŐK meg tudják csinálni… A Szervezők az Önkéntesekkel együtt a nagy verseny előtt felépítik, illetve kihelyezik az akadályokat. Ezek lehetnek helyszínen adott természetes akadályok (fatörzs, domb, fal, alagút), felnőtt versenyen is előforduló elemek (gumitenger, szalmabála, gumigörgetés vagy –cipelés, egyensúlyozás, hálóakadály), vagy kifejezetten gyerekméretre szabott próbák, mint vízibomba, kúszás, és a megfelelő méretű palánkok.

Az ovisokat végigkísérhetik a szülők a versenyen, a nagyobbakat bíztathatják, de csak a pályán kívülről, futhatnak mellettük – ha bírják…
MINDEN Kids befutó Spartan Kids pólót és érmet kap! Nincs helyezés, mindenki ugyanúgy nyertes. A legkisebbek is büszkén mutogatják a jogosan megszerzett medált, hordják a pólót, mesélik el még hónapokkal a verseny után is élményeiket.

Nevezni tudsz online és a helyszínen is. Az online nevezés kedvezőbb, 10 Euró / 3150 Ft, míg a helyszínen 15 Euró / 4500 Ft! A nevezettek karszalagot kapnak, mellyel a megfelelő kategóriában már indulhatnak is!
Itt találod a következő magyarországi Spartan Kids verseny Facebook oldalát! Várunk Titeket Visegrádon, 2016. április 9-én!

A Spartan Race közösségformáló esemény, melyen a jövő generációja is sportszeretet tanul és belekóstolhat a versenyzésbe is. A természetben, játék közben. Ha versenyzel, hozd el a leendő harcosokat, imádni fogják – nekünk, fölnőtteknek pedig felbecsülhetetlen érzés látni, ahogy sorbaveszik az akadályokat, szaladnak a cél felé!…

The post Spartan Kids – A Spartan Race ifjú harcosainak versenye appeared first on Spartan Race Hungary.

Beke Béla kalandjai Kuala Lumpurban! „Csak látogatóban vagy itt! Nincs időd tökölni! Beválasztottad, elkezdted, csináld! Élj, edz, küzdj a maximumon! Nyerj, vagy vessz el dicsőséggel!”

Nem vagyok futó. Még csak amatőr sem. A küzdősportok világából csöppentem ide és most csodálkozva pislogok körbe. Minden tiszteletem a tiétek. Ennyi őrültet ritkán látni egy helyen:)
Nem arcoskodnék azzal, hogy szeretek futni, viszont az életem része lett. Mint mindenhol, így nálunk is alapsportág. Rászoktam:) Kemény elvonási tüneteim vannak, ha nem futhatok:) Tényleg! Viszont az utóbbi időben, közel az 53. születésnapomhoz, az első kilóméter káromkodással, a fájdalmas területek szkennelésével és az ennek megfelelő mozgáskordináció beállításával telik. Azt követően viszont minden oké. Érzed, ahogy először megjelenik a belső mosoly, majd önkéntelenül és megállíthatatlanul szétterül az arcodon is. Futás közben vigyorogsz, mint a tejbetök. Látod az emberek értetlenkedő tekintetét, és te lazán, magabiztosan mosolyogsz tovább, mert tudod, hogy ők még soha nem érezték azt, amit te naponta rendszeresen:) Egyszerű halandók:)
S ha már úgyis naponta mocorogsz, és edzőként is a kalandot, a kihívásokat keresed, akkor már legyen valami olyan, ahol igazán leamortizálhatod magad:) Legyen Spartan!!! Így 2014 már a hungaroringi sprinten talált. El is törtem a lábam rendesen:) Hááát, érdekes hallani, ahogy elreccsen a csont. Szerencsére olyan magasan volt az adrenalin szintem, hogy fokozatosan beszűkülő mozgással, de azért lefutottam az utolsó kilómétert is. Sőt a korcsoportomat is megnyertem:)

Annyira lassan gyógyultam, hogy már azt hittem, ki kell hagynom a következő Hungaroringet, de végül szerencsésen összekaptam magam. Itt is a legjobb időt hoztam a korcsoportomban. Eplény viszont megölt. Alföldi gyerekként eszetlenül ugrottam neki a hegynek, ami büntetett is rendesen. Egészben falt be, görcsbe rágcsálta az izmaimat, elropogtatta a csontjaimat, szétalázta lelkemet és kiköpött egy jéghideg tóba:) Állat volt, meghaltam! Srácok, nekem olyan doms-om volt két hétig, hogy sírtam:) Mondtam már, hogy nagyon tisztelem a futókat? Na, a hegyeket is:)
Aztán jött Szvit. De csak a kihívás miatt, mert egyébként ki nem állhatom a havat és a hideget. Végig nyomtam, túl vagyok rajta, jó kaland volt. Ennyi, soha többet! Ezt többször is elmantráztam az első emelkedő alatt, csak kicsit cifrábban:)
Tél helyett inkább nyár! Kuala Lumpur Spartan Race Super, „battle on the black river”. Ráadásul egybe esik a thaiföldi edzőtáborommal.
Utazás Thaiföldre. Akklimatizáció. Küzdősport edzések a verseny utánra helyezése, csak le ne sérülni. Futóedzések. Burpeek a tengerparton… áhhh, nem néztek hülyének:) Koncentrált figyelem a kajára: fehérje-szénhidrát összetétel időzítése. A szokásos gyomorrontás elkerülése, majd a verseny után lehet finomakat és sokat kajálni. Már kinéztem egy egész tortát:)
A verseny vasárnap. Szombaton rep Malajziába. Hotel. Hajnalban ébresztő, az elit futam 07:00-kor rajtol! Ez otthon pont éjféli időpont. Soha nem futottam még éjszaka:) Nem alszom jól. Meglepő módon izgulok. Hirtelen felriadok. De van még időm. Nem igazán vagyok magamnál:) Készülődés. Túl korai kelés miatt, a reggeli rutinnak annyi.

Hotel bejárat. A megrendelt taxi sehol. Elkésünk… De nem, mercis fazon invitál, ha spartanra megyünk, szívesen elvisz. A maláj tv-től van, jó fazon, megmentő! Időben érkezünk. Tök sötét van. Csomag lead, botorkálva rajt megkeres. Átláthatatlan sötétség. Hogy lesz ebből 07-es indulás?! Mindegy. Bemelegítés, nyújtás, futás, laza sprintek. Gyülekezik a mezőny. Szerintem én vagyok itt a legidősebb. Felspannolom, felszívom magam. Tök jól pörgök, ugrálok, nem tudok leállni. Jó lesz ez, jó lesz! Nyomulás a rajtzónába.
Hajnalodik, de nem indítanak. Bemondják, 10 perc csúszás. Na neeee! Szerencsére szól a zene, még tudok pörögni… Aztán még 5 perc. Meg még 5. Meg 5… helyben toporgunk, lassan szétcsúszok, oda a lendület. Aranyosak ezek a malájok, de versenyt nem kéne szervezniük:)
7.45-kor rajtolunk el kamerák, fotósok, drónok „kereszttüzében”. Jó a rajt, jól megyünk és én az első kilométeren még mindig a fiatal titánok között futok. A 6 fős élmezőnyben vagyok. Túl jól megy. Így jártam Eplényben is, ahol csúnyán elfutottam magam. Visszaveszek, a nyulak had menjenek:) Az akadályok úgyis szétrántják a mezőnyt.
Van itt minden, mint a mesében. Törmelékes, sziklás, köves, aljnövényzettel sűrűn benőtt gödrös, mocsaras, valamint erdős terep váltja egymást. Tényleg necces pálya. Nem látod hova érkezel. Esünk-kelünk. Fogy az oxigén rendesen, egyébként is fojtósan párás a levegő. Vagy hússzor keresztezi utunkat kisebb-nagyobb növénnyel benőtt csatorna és patak. Ezeknél nemes egyszerűséggel csak azt érzékeled, hogy eltűnik a lábad alól a talaj és te egy mocsaras, vagy köves trutyiba zuhansz. Nagyon állat! Megyünk ezerrel, tuti, hogy ebből sérülés lesz. Felpörget a stressz…

Közben persze jönnek a megszokott épített akadályok: vizesárkok, gödrök, kötél, palánkok, vödör, homokzsák, mászófal, szögesdrótok, gerely, multi, stb… Meglepiként „atlasz” cipelés, gumiabroncs átforgatás, gumiabroncs húzás, igen magas mászófalak. És a kedvencem a vízszintesen kifeszített, kissé emelkedő lajhár-kötél. Kézzel, lábbal csimpaszkodva húzd át magad. Látod, majd határozottan érzed is, amint a meleg mocsárban felpuhult bőröd könnyedén válik le a lábadról a kötélhez súrlódva. Ha lett volna még erőm, sikítottam volna:)

Nem baj, nyomjuk tovább. Jól haladok, nem kerülök büntibe, bár az erőakadályok kissé lassítanak, itt előnyben vannak a nagyobb súlyúak. Már rég elvesztettem a fonalat, folyamatosan előzgetjük egymást, valahol az első tízben vagyok. A fiatal 20 év körüli gazellák nem izgatnak, inkább csak arra figyelek, hogy 40 év felettiek ne nagyon húzzanak el tőlem. Ezen a versenyen az elit masters kategória első három helyezettjét is díjazzák. Kell nekem az egyik masters trófea! Most! A spartanba özönlenek a fiatalok és a profi futók, itt is több mint 6 ezer nevező van. Ennyi idősen ez az utolsó esélyeim egyike. Hetek óta erre hangolódtam. Ennek megfelelően edzettem, étkeztem, fogyasztottam. Két hét alatt közel 6 kilót adtam le, hogy leszálkásodva könnyebb legyen a futás.
Már csak 2-3 km van hátra, mikor zavar lép fel a mátrixban:) Elfogy az útvonal jelzés. Bizonytalankodás, toporgás. Végre egy önkéntes. Kb 2 perc időveszteség. Többen befognak, együtt futunk tovább, de kis idő múlva szerencsére ismét lemaradnak. Jön a befutó, de előtte vagy hat akadály. Már halálosan kivagyok, csak vigyorgok, nem tudok koncentrálni és nincs is kedvem:) Elvagyok, mint a befőtt. A multi kifog rajtam, burpee! No problem:) Szinte élvezem. Boldogan futok be, vége…

Nem tudom, hogy hol végeztem. Most nem is nagyon izgat. Jó volt ismét teljesíteni valamit, amiben így meghaltam. És persze jó érzés, ahogy percekkel utánad érkezik be a fiatalok többsége. Upsz, és jönnek oda hozzám olyanok, akikkel egy darabig együtt mentünk. Gratulálnak, olyasmiket mondanak, hogy tisztelet, állat, példakép, meg ilyenek. Teljesen váratlanul ért:) Többet jelentett, mint a később átvett trófea… 1:34:03-as időt mentem, ezzel épp befértem a legjobb tízbe, illetve a masters kategória 2. helyezését sikerült vele elcsípnem:)

Az edzőtáboromnak egyébként lőttek. Thai-box, illetve bjj edzéseken kéne most is izzadnom, de lábra sem tudok állni. A bokám duplára dagadt, tele vagyok nyílt sebekkel, horzsolásokkal, zúzódásokkal, tenyérnyi darabokban hiányzik a lábamról a bőr… De, megérte!
Visegrádra azért jó lenne felépülni…

The post Spartan race Kuala Lumpurban appeared first on Spartan Race Hungary.

Donovaly Spartan Beast – 24 km, 41 akadály, 1050 m szintemelkedés 2 körbe sűrítveAzoknak, akiknek a március 19-20.-ai hétvégén Spartan Race versenyen támadt kedvük részt venni, és a távoli malaysiai verseny helyett csak Szlovákiáig merészkedtek: Donovaly volt a célállomásuk. A téli sorozat utolsó fordulóját ugyanis itt rendezték meg a szomszédunkban. Míg Beke Béla sporttársunk a hőségben és párás levegőben küzdött vasárnap Kuala Lumpurban, addig mi szombaton Donovalyban (a magyarországi közel 20 fokhoz képest kissé szokatlan) 0-2 celsius fokban, kellemetlen szélben és némi szemerkélő havas eső közepette sorakoztunk a regisztrációnál a sípark közepén…

A Spartan Race téli trifecta utolsó állomását nem nevezném 100%-ig téli pályának. A cél területén szinte nem is volt sem hó, sem jég, csupán az ágyúzott sípályán lehetett hófoszlányokat látni. A speciális beast verseny egyedülálló volt a Spartan Race versenyek történetében, hiszen nem egy nagy kört, hanem két kisebbet, szám szerint kétszer 12 km-t kellett legyűrnie a versenyzőknek. Ez azt jelentette, hogy a két körös pályán minden akadályt duplán kellett teljesíteni (kivétel a legutolsó multi ringet). A várakozás mind rendezői, mind versenyzői oldalról nagy volt, hiszen azelőtt még sosem rendeztek ilyen versenyt közép európában, s mindenki kíváncsian várta, hogy hogyan fog sikerülni, milyenek lesznek a visszajelzések. Kérdés volt, hogy hogyan kezeljék a torlódásokat, amit az okoz majd, hogy a gyorsabb futók beérik a pályát lassabban teljesítőket. A két körös verseny előnye az volt, hogy előre tudod a második kör milyen akadályokat tartogat számodra, így könnyebb rákészülni. Hátránya viszonyt a terepen és az akadályoknál is meglévő nagyobb embertömeg, torlódás. Az elit futamon hamarabb indulóknak a második körben már a később rajtoló embereket kellett előzgetni, akadályoknál sorban állni, habár hozzáteszem, hogy az akadályoknál legtöbbször sportszerűen előreengedték a gyorsabban teljesítőket, úgyhogy ezzel általában nem volt gond.

A cél területéről már lehetett látni egy új akadályt, ami újabb kihívást jelentett a versenyezőknek. A háztetős majom létra („A” monkey bar) utólag könnyebben teljesíthető volt, mint amilyennek látszott. Az akadályok közt volt a szokásos memória teszt, rönkcipelés, célba dobás (azonban mivel nem volt hó, ezért nem hógolyót kellett gyúrni és azzal eltalálni a célpontot, hanem jégdarabokat kerestünk és azokat hajítottuk el), de volt még 25 kg-os vödör cipelés ölben, szögesdrót alatt kúszás, 2 méteres palánkok és még sorolhatnám. Donovalyban ismét az idén bevezetett multi majomlétra zárta az akadályok sorát. Ez volt az egyetlen amit nem kellett kétszer megmászni. Az első körben előtte fordultunk, csak a második kör végén, a befutó előtt került az utunkba.

A pályán egyébként ismét szépen elosztották az akadályokat, azonban a vártnál kevesebb szintet tettek bele. A terepviszonyok változatosak voltak. Fagyott talajon indultunk, aztán volt egy kis hó, pár patakátfolyás, a pálya közepén volt egy nehezebb jeges szakasz, amit rögtön egy mélyebb hókásás rész követett. Majd megint váltakozott a havas és a jeges, fagyott, saras föld. A vége előtt volt egy hosszabb lefagyott jeges rész is. Szerencsére verseny közben kisütött a nap, ez valamelyest segített felmelegíteni a félig megfagyott kezeket-lábakat.

A két körös versenynek köszönhetően nagyon jó érzés volt, hogy a verseny közben a honfitársakkal találkozva, maguk a versenyzők szurkoltak a versenyzőknek. Ez nagyon motivált bennünket. Ugyanígy jó érzés volt, hogy a nagyon erős szlovák csapatot legyőzve a Hun Elit Team ismét a dobogó legfelső fokára állhatott, ahonnan látni lehetett a sok magyar zászlót, mindenkit, aki drukkolt a csapatnak. A Hun Elit Team 10:00:26 összetett időeredménnyel 7 perccel megelőzte a hazai színekben versenyző szlovák csapatot. A magyar team hat főből állt: a négy legjobb eredményt Tóth Ádám, Balhási Ákos, Szekeres Tamás és Czindrity Attila produkálta, de Nikolics Zorán és Nemes Erik is remek időt futott.

Tóth Ádám egyéniben a 3. legjobb időt futotta (02:20:49), Balhási Ákos pedig a 6. helyen futott be (02:27:24). Szekeres Tamás a 10. (02:30:43), Czindrity Attila a 17. (02:41:30) legjobb időeredményt érte el az elit kategóriában. Az egész csapatnak gratulálunk!

A lányoknál elit mezőnyben Gyurcsó Andrea állhatott dobogóra: a 3. helyen végzett 03:09:13-as időeredménnyel. Kempelen Zita pedig a 6. helyen futott be 03:28:42-vel. Gratulálunk lányok! Az eredményhirdetés után jó magyar szokás szerint egy nagy csapatképre állt össze a mezőny. Remek érzés egyre több ismerős arccal találkozni ezeken a nem túl közeli Spartan Race versenyeken. Nagyon jól esett, hogy sokan drukkoltak, sok magyar zászlót lehetett látni és jó belegondolni, hogy a Spartan Race láznak egyre több ember „esik áldozatául”.

Összességében a Donovaly síparkban mindenki nehezebb versenyre számított, így picit várakozás alatti volt, hiszen itt mindig nagyon nehéz szintes a pálya, de valószínűleg a télre való tekintettel könnyítettek a szervezők. Ennek ellenére elfáradtunk, kihoztuk magunkból a maximumot és ezt fogjuk tenni Visegrádon is. Gyertek el futni vagy csak szurkolni, gyertek önkéntesnek, legyünk minél többen, tegyük felejthetetlenné 2016. április 9-ét! Aroo!

The post Donovaly Spartan Beast – 24 km, 41 akadály, 1050 m szintemelkedés 2 körbe sűrítve appeared first on Spartan Race Hungary.

Megindító történetnek lehettek tanúi, akik a közép-európai szezonnyitó Spartan Race verseny végéig maradtak Visegrádon. A két lány és az Édesanya együtt a nézők, sporttársak és önkéntesek tapsától kísérve teljesítette a nehéz versenyt. De így, hála ennek a remek közösségnek, még a burpee-ket is élvezték. Állítólag…

Milyen érzés volt a befutó?

Anya (Rákóczy Györgyné Zsuzsi):
Hihetetlen élmény volt. A verseny vége felé többször az járt az eszemben, hogy a szervezők, az önkéntesek már csak ránk várnak. Vajon mire gondolhatnak? „ Mikor érnek már ide? Már nagyon hazamennék.” A befutónál azonban azt éreztem, hogy ez egy NAGY CSAPAT. Ők valóban nem hagynak ott senkit. Azt a szurkolást az utolsó 30 burpee-nél, a visszaszámlálást még most is hallom. Mindenkinek kívánom, hogy életében éljen át ilyen perceket. Én ezt a lányaimmal élhettem át, ami még csodálatosabbá tette.

Tesó (Rákóczy Ági):
Hát azt az érzést nagyon nehéz szavakba önteni! Szerintem sokkos állapotba kerültem… Nem is fogtam fel pontosan, mi történik. Mindenki tapsolt, kezet fogtak velünk, megöleltek bennünket, mosolyogtak. Kicsit olyan érzés volt, mint egy valóra vált álom. Sosem fogom elfelejteni a hátralévő életemben.

Főkolompos (Rákóczy Zsuzsa):
Bennem óriási feszültség volt, csak arra koncentráltam, hogy beérjünk. Nagyon féltem attól, hogy mi vár ránk a célnál. Sokan lesznek? Senki? Lehet, már el
is bontották… Na talán azt azért nem… Viszont a vége felé egyre többen mondták, hogy „Ez így nagyon jó lesz, mert mi vagyunk az utolsók és már mindenki minket vár!” Teljes volt a pánik! Meg tudjuk-e csinálni? Lesz-e sérülés az utolsó percekben? Minden idegszálam amiatt feszült, hogy átsegítsük Anyát ezen. Visszagondolva tök felesleges volt aggódnom. Szerintem nincs még egy ember, aki annyira élvezte valaha a burpee-t, mint Ő az utolsó 30-at, ami bevonul a család történelmébe. Ezt még unokáimnak is mesélni fogom, és minden karácsonykor megnézzük a videót!

Kik drukkoltak Nektek?

Anya:
A férjem, a gyerekek apja volt a sofőrünk és a fotósunk, Ő a helyszínen szurkolt nekünk. A nagycsalád és a többi ismerős pedig otthonról. Ami sokat jelentett, a férjem mosolygós arca és a befutónál a „Spartan csapat” lelkes szurkolása.

Ági:
Édesapám élőben drukkolt, és a távolból is sokan szorítottak nekünk. De talán a legnagyobb élményt az nyújtotta, hogy a szervezők és az önkéntesek mennyien drukkoltak édesanyámnak az utolsó percekben. Szerintem ez segítette hozzá ahhoz, hogy lenyomja az utolsó burpee-ket.

Zsuzsó:
Rólam a környezetem tudja, hogy „nem vagyok normális” és amikor előállok ilyennel, csak legyintenek. A család bíztatásához vagyok szokva… nem a teljes önkéntes csapatéhoz!

Na de kinek az ötlete volt ez az őrültség? Mióta tudta Anya, hogy spártai kiképzésre kell mennie?

Anya:
2015 karácsonya, ajándékosztás, boríték. Nagy lelkesedéssel nyitottam ki nagyobbik lányom, Zsuzsó ajándékát. Talán valami utazási bónuszt, vagy koncertjegyet rejt a boríték. Nem, nem az volt, hanem CSALÁDI nevezés az április 9-ei visegrádi Spartan Race-re. „BOLDOG KARÁCSONYT! Majd megtudjátok a célvonalban!” Megtudtam… Köszönöm!

Ági:
Egy kicsit mindenkit sokkolt az ajándék, de izgatottan vártuk a nagy eseményt.

Zsu:
Én Eplény óta tudtam, hogy indulni fogunk, csak vártam a megfelelő alkalmat! A szüleim kísértek el az első versenyemre – ott láttam rajtuk, hogy nagyon tetszett nekik az egész verseny alatti fergeteges hangulat, ahogy mindenki mindenkit buzdított. Anyának tetszett, amikor huszonéves fiatalok az édesanyjukat bíztatták, hogy bukjon le a sáros vízbe és teljesítse az akadályt. Én pedig szerettem volna, hogy ők is érezzék a célvonalban azt, amit én ott…

Szóval ez Anya első versenye?

Anya:
Ez volt életem első versenye és bevallom, nagyon izgultam, hogy közel 59 évesen és ilyen testalkattal ezt én meg tudom-e csinálni.

Készültetek erre a versenyre, és ha igen, hogyan, mennyit?

Anya:
Tavaly nyártól része a sport rendszeresen az életemnek. Karácsony óta pedig személyi edzővel – Ispán Dorkával – készültem. A hétvégeken a lányokkal erdei akadálypályán futottunk, kocogtunk.

Ági:
én hetente háromszor edzek. Anyukám azonban mindössze nyár óta edz rendszeresen és ezt megelőzően évtizedekig nem sportolt. Ezt, illetve a jelenlegi súlyát figyelembe véve hatalmas teljesítmény részéről, hogy végigtolta velünk a versenyt. Azt kell, hogy mondjam, túlhaladta önmagát, emberfeletti teljesítményt nyújtott, amiért szerintem jelenleg nincs nálunk büszkébb gyerek a világon!

Zsu:
Nekem a sport az életem, leginkább futok. Az akadályok vagy könnyen, vagy sehogy sem mennek. Például pocsék célzó vagyok…

Most hogyan vélekedtek a versenyről? Milyen érzés versenyzőnek lenni?

Anya:
Számomra hihetetlen élmény volt. Boldog vagyok, hogy ott lehettem. A gyermekeim buzdítása, segítése, odafigyelése hatalmas erőt adott ahhoz, hogy olyan akadályokat is teljesíteni tudjak, amelyekre álmomban sem gondoltam volna. Köszönettel tartozom minden szervezőnek és segítőnek, akik buzdítottak, egy emberként álltak mellettem, mellettünk. Azt a csodálatos érzést nem tudom leírni, azt mindenkinek át kellene élnie.

Zsu:
Jó döntés volt benevezni őket. Újra megtenném. Meg is fogom…

Mi tetszett Nektek leginkább?

Anya:
A teljes csapat hozzáállása, ők számomra az EMBEREK.

Ági:
Ami a legpozitívabb volt, az az emberek hozzáállása. Rengeteg bátorítást, segítséget és ötleteket kaptunk az egyes akadályoknál. Egy önkéntes, Tasnádi Roland a zsákcipelős akadálytól kezdve velünk tartott az út végéig. Rengeteg kreatív ötlete volt az egyes akadályok leküzdéséhez. Nagyban hozzásegítette Anyukámat önmaga és az akadályok leküzdésében. Ilyen hozzáállással szinte sosem találkoztam eddigi életem során.

Zsu:
Szerintem anyának az emberek lelkesítése, tesómnak meg az, hogy anya az én hátamon állt tovább az egyik akadálynál, és nem az övén…

Mire gondoltatok versenyzés közben? Móka, kacagás?

Anya:
Hát kacagni nem volt igazán volt kedvem, örültem, hogy levegőt kapok. A móka az volt, hogy én úgy tudtam 5 km-es a pálya, pedig 8,5 km-es volt. Amit 3 km után közöltek velem. De onnan már fel sem merült, hogy visszaforduljak, főleg, hogy addigra megmásztam a hegyet!

Ági:
Abszolút. Anyukám úgy 1 km megtétele után mondta, hogy „Ó, ő csak feltart minket…”. Na, ezen volt talán a legnagyobb kacagás, hiszen nem úgy éreztük, hogy ez lenne a helyzet. Szerencsére hamar elengedte ezt a gondolatot és „vígan” haladtunk tova felfelé a hegyen. Na, ha az a hegymenet nem, akkor semmi sem fogja Anyát rávenni, hogy leszokjon a dohányzásról… (Hajrá Anya! A szerk.)

Zsu:
Én aggódtam néha. Nagyon figyeltünk arra, hogy Anya nehogy rosszul legyen és a hegymenet nem volt a barátunk. Utána buli volt!

Melyik akadály az, ami nehéznek tűnt, aztán ment, mint a karikacsapás?

Anya:
Tériszonyom van, és amikor megláttam a kötélhálót elállt a lélegzetem. Az még oké, hogy valahogy felmegyek, de a tetejéről leesek, vagy mi lesz? Nagyon beparáztam. A második nekifutásra viszont magamat is meglepve simán meg tudtam csinálni. A kedvencem a súlyhúzás volt. Zsuzsó megmutatta hogyan csináljam, üljek le a földre, mert úgy nagyobb az erőkifejtés és akkor könnyen fel tudom húzni. Én állva megfogtam és felhúztam és gyengéden leeresztettem. Kaptam is nagy tapsot.

Ági:
Mókás történet a kötélfal leküzdése, amiről előtte állva nem hittem el, hogy meg tudom csinálni. Aztán látva Anyukám küzdelmét és azt, hogy lépésről lépésre haladva küzdi le a tériszonyát és félelmét ráeszméltem, hogy mennyire igaz a mondás, nincs lehetetlen csak tehetetlen!

Zsu:
A legnehezebb mindig az, amihez a sérült vállam kell. De megcsinálom… Ha addig élek is!

Tudjátok-e, hogy óriási példaképek vagytok mindannyian?

Anya:
Nem gondoltam, hogy én példaképe leszek olyan felkészült és erős embereknek, mint a Spartanosok, akiktől én csak tanulhatok.

Ági:
Igazából szerintem az igazi példakép Anyukám, mi csak őt támogattuk az útja során. Ez pedig, azt gondolom, minden gyerek feladata, végső soron neki köszönhetjük, hogy egyáltalán a világon vagyunk, ergó, hogy egyáltalán elindulhattunk a versenyen!

Zsu:
Anyukám előtt állva tapsolok! És borzasztóan imádom, hogy ennyi ember ismeri el a teljesítményét!

Melyik verseny lesz a következő?

Anya:
Ezt még nem tudom. A lányaimnak még egyszer szeretném megköszönni azt a mérhetetlen erőt, amit szinte belém szuggeráltak. Nélkülük nem tudtam volna beérni a célba.

Ági:
A tokaji Spartan!

Zsu:
Konkrét cél Kouty-ban lenyomni a Supert Rolanddal. Szerintem jó csapat lennénk ismét!

Zsuzsó facebook üzenete:

Azt hiszem tegnap megint megbizonyosodhattunk arról, miről is szól ez az egész. Szervezésből 5ös, bajtársiasságból 5ös, emberségből 5ös. És még egy dolog. Valami volt tegnap a levegőben; meghatódottság, szeretet, elismerés. Köszönöm!

Köszönjük az utolsó akadálynál Kempelen Zita és Mayer Viktor jelenlétét és motiválását. Anya sosem felejti el az utolsó 30 burpee felénél, amikor újra begörcsölt a lába, és miközben nyújtott, Viktor ezt súgta oda:

“Elárulok egy titkot: holnap jobban fog fájni!”

Lányok, le a

sisakkal, ilyen ajándékot adni Anyának! Hős az is, aki a másikat hőssé teszi! AROOOO!

The post Nincs lehetetlen! appeared first on Spartan Race Hungary.

A rajtban állva láttam a szemében, hogy legszívesebben Ő is indulna. De most, ezen a versenyen A Szervező volt. Amúgy versenyzésben is profi – de a visegrádi Sprint versenyzői elmondhatják, hogy szervezésben is az, és ez mindhármukra maximálisan igaz! A Spartan Race Hungary, azaz Kempelen Zita, Sisak Zsófia és Mayer Viktor megosztották velünk a versenyszervezés titkait!

Mi is az a Spartan Race hungary?
Z: A régió 4 országból áll (SK, CZ, PO, HU), melyek egy tulajdonos és szervezés alá tartoznak. Ezen belül minden országban megvannak a helyi dolgok leszervezéséért felelős emberek. Magyarországon hárman vagyunk, de az akadályok, a célfelépítmények és az időmérő cég is utaznak országról országra!

Kik vagytok civilben? A SR versenyrendezés a fő foglalkozásotok, vagy csak a fő szenvedélyetek?
Z: Én edző vagyok, illetve egyéb sporttal kapcsolatos szervezői munkáim is vannak. Mivel két gyerekem van, nekem inkább a családdal nehéz összeegyeztetni a feladatokat. Mindemellett versenyzem is, ami némileg még jobban bonyolítja a dolgokat! A szervezési dolgokat versenyzői szemmel is látom, ezért tudok szerintem hatékonyan közreműködni a versenyek lebonyolításában. Ami motivál, az az egyre több gyerek: Visegrádon megdöntöttük a régiós rekordot, de szerintem az európait is az 530-550 kis versenyzővel! Ez pedig a Spartan Race körül alakuló közösségnek köszönhető, hiszen a fanatikus versenyzők természetesnek tartják, hogy hozzák magukkal a gyerekeket is!
Zs: Én marketinges vagyok, időm túlnyomó részében a SR-nek dolgozom, illetve egyéb marketinges munkákat is végzek. A sport számomra is rendkívül fontos, bár az utóbbi időben jóval kevesebb energiám maradt rá, ezen szeretnék változtatni, illetve jó lenne, ha több időm maradna a családra és a barátokra.Mindig is imádtam az őrült dolgokat, emiatt a SR teljes mértékben nekem való! Természetesen a párom is megfertőződött, jó néhány barátunkkal egyetemben. Nagyon sokat jelent, hogy embereknek mennyire fontos ez a közösség, sokaknak életforma és ez nekünk, szervezőknek is rengeteget ad.
V: Én a pénzügyi szektorban dolgozom, ami egy teljes embert igénylő feladat. Emellett a sport aktívan az életem része, ezért általában már reggel 6 órakor edzéssel kezdődik a nap, de a legfontosabb és mindennek az alapja a család, tőlük semmiképp sem szeretek időt elvenni, de hál’istennek a gyerekeknek természetes a sport és az ezzel járó mozgalmas élet, illetve a  párom is aktívan sportol, így sok időt tudunk így is együtt tölteni. Mi motivál? Egyrészt, amikor a verseny után az önkéntesek tömegesen írják, hogy mennének versenyezni (és csoportosan terveznek indulni ) és újra önkénteskednének a magyar versenyen – illetve az is, hogy egy olyan versenyt sikerüljön kreálunk, amivel versenyzőként is elégedett lennék.

Milyen helyi engedélyek kellenek egy verseny rendezéséhez?
Zs: Ez versenyfüggő. Visegrád esetében nem csupán létszámrekordot, hanem az engedélykérések tekintetében is rekordot döntöttünk; csak a környezetvédelmi jóváhagyásokat négy szinten kellett keresztülvinni, szükség volt továbbá többféle engedélyre Visegrád városától, a Közútkezelőtől, a Rendőrségtől, a Katasztrófavédelemtől…

Mikor kell elkezdeni a szervezkedést egy verseny előtt?
Zs: Ez versenyfüggő, a helyszín bejárásokat általában már a verseny előtti évben megkezdjük. Az esemény promóciója jellemzően 5-6 hónappal a verseny előtt indul, illetve a szervezési munkálatok akár fél évet is igénybe vehetnek – így volt ez a Visegrád Sprint esetében is, gyakorlatilag az Eplény Super után nem volt megállás.

Szeretek egy tájegységet, van kedvenc futóútvonalam – lehet-e ott verseny? Ha nem, miért nem?
Z: Verseny bárhol lehet(ne), ahol van hely legalább 2000 kocsi számára, és megfelelő az infrastruktúra, illetve a terep a verseny elvárásainak megfelel. Sajnos itthon a legtöbb szép erdős-hegyes vidék az első rostán – a parkoló helyek számán – már elbukik.

Akkor ki választja ki a helyszíneket és mikor?
Z: Az előző év ősz elejére már készen kell lennie a versenynaptárnak. A helyszíneket mi kutatjuk fel és ajánljuk ki a külföldi anyacég felé, majd ők döntenek a továbbiakról – sajnos nagyon sok szempontot figyelembe kell venni, a legszűkebb keresztmetszet a parkolás – ez sajnos sok jó magyarországi terepet ejt ki a lehetőségek közül.

Ki javasol útvonalat az adott terepen, ki méri fel és ki hagyja jóvá?
Z: Van egy úgynevezett Course Marshall, ő találja ki az összes pályát a régióban – őt kell tehát szidni, vagy szeretni! Visegrádon ez kicsit másként volt, mi tettünk javaslatot az útvonalra, mert jól ismertük a terepet, illetve a különböző engedélyek nagyban befolyásolták a lehetőségeket. A már elkészült pályarajzot az USA vezetőség hagyja jóvá.

Milyen helyi engedélyek kellenek egy verseny rendezéséhez?
Zs: Ez versenyfüggő. Visegrád esetében nem csupán létszámrekordot, hanem az engedélykérések tekintetében is rekordot döntöttünk; csak a környezetvédelmi jóváhagyásokat négy szinten kellett keresztülvinni, szükség volt továbbá többféle engedélyre Visegrád városától, a Közútkezelőtől, a Rendőrségtől, a Katasztrófavédelemtől…

Ti vagy a versenyzők javasolhatnak új akadályokat? (Miért nem?  )
Z: Nem, mivel egységes akadályok vannak, a licence alapján.

Milyen szempontok szerint választotok akadályt? Vagy azt az SK csapat dönti el?
Z: Az akadályok megtervezése szintén a Course Marshall feladata, illetve az engedélyektől is függ, mi építhető fel adott helyen. Visegrádon pl. azért nem volt cölöp, mert az erdő területén sehol nem lehetett földmunkát végezni.

Mennyi idő, míg felállítják és szétszedik az akadályokat?
Zs: Az akadályok felállítása a verseny hetében kezdődik, pályaépítő csapatunk 5 nap alatt készíti el a pályát – itt néha előfordulhat kisebb módosítás az eredetileg jóváhagyott tervhez képest, de mindennek az előre meghatározott ütemezés szerint kell haladnia. A lebontás rövidebb ideig tart, kb. 2-3 napot vesz igénybe.

A Hungaroringhez vagy Eplényhez képest mit kellett másképp szerveznetek Visegrádon? Mennyire szólnak bele a szervezésbe a cseh/szlovák kollégák, az amerikaiak?
Z: Visegrád volt az eddigi legbonyolultabb, de egyben a legjobban megszervezett versenyünk is.
Zs: Szinte mindent máshogy kellett csinálnunk, mivel most először egy városon kellett keresztülvinni a mezőnyt két alkalommal is. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy Visegrád és környéke országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti terület, így aztán sokkal több előzetes egyeztetésre, illetve engedélyre volt szükségünk, mint a hazai Spartan Race történetében eddig valaha. A szervezésben természetesen meg kell felelnünk az amerikaiak, illetve a régió által támasztott követelményeknek is, ami nem kevés. A mi dolgunk ezeket összefésülni a helyi sajátosságokkal – mondanom sem kell, külföldi kollégáinkat rendkívüli mértékben megdöbbenti az itteni bürokrácia…

Mennyit segítenek az önkéntesek?
V: Leírhatatlanul sokat, az önkéntes nélkül nincs verseny, a versenyzőnek nem lenne kiktől felvennie a rajtcsomagot, nem lenne, aki nyakába akassza az érmet, instruálja őt az akadályoknál, de ami a lényeg, JÓ önkéntes nélkül nincs JÓ verseny. Ők adják azt a pluszt, a mosolyukkal, a kedvességükkel, a biztatásukkal, ami igazán tökéletessé teszi egy versenyző számára a küzdelmet.

Volt olyan pillanat, amikor felmerült bennetek, hogy “Neee, ezt én nem csinálom tovább, elegem van, kiszállok”?
Z: NAGYON sok ilyen pillanat volt az előkészületek során. De aztán mindig valahogy jól alakulnak a dolgok, és maga a jól sikerült verseny, az emberek öröme mindig új löketet ad, ami kitart a következő versenyig! 
Zs: Igen, meg tudom erősíteni Zitát…
V: Nem értem a csajokat, miről írnak, minden pillanat móka-kacagás

Melyik volt számotokra a szombati versenynap legemlékezetesebb pillanata?
Z: Nekem két dolog: az elit női rajt, mert most először volt, hogy a szervezés mellett már nem fért bele, hogy én is elinduljak. Kicsit rossz volt látni a női mezőnyt elrajtolni úgy, hogy én nem állok köztük… Még szoknom kell!  A másik, valójában maradandó élmény az utolsó három befutó megható története, amit megkönnyeztem a helyszínen.
Zs: A munkámból adódóan sajnos nem sok mindent láttam a versenyből. Számomra az egész nap olyan volt, mint valami furcsa álom – persze volt sok megoldandó dolog, ami miatt akkor nem is gondoltam végig. De utólag még mindig hihetetlen, hogy egy ekkora rendezvény kerekedett ebből a Visegrád Sprintből…!
V: Az sosem fog változni, minden versenyen a legemlékezetessebb a pici lányom futása, küzdése és boldog célba érkezése, de sosem fogom elfelejteni a utolsó három hölgy/amazon befutását!

Rosszul esnek a versennyel kapcsolatos negatív kritikák, vagy inkább építőleg hatnak rátok? Volt valami, amit sokan kifogásoltak? Utólag leültök együtt és végiggondoljátok, hogy mit csinálhattatok volna másképp?
Z: Nem esnek rosszul, mert általában van alapjuk, és igyekszünk legközelebb a probléma elébe menni. Minden egyes versenyből tanulunk, Eplény például nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Visegrád ilyen jól sikerüljön. Pozitív visszajelzést kapunk külföldi főnökeinktől is, mivel egyre nagyobb önállóságot hagynak nekünk, mert látják, hogy a magyar team jól működik, és hogy mindent megteszünk a versenyzőinkért, illetve közösséget próbálunk építeni, és a külföldi versenyeken is tudják, hogy számíthatnak ránk, ha probléma adódik.
Zs: Szükségünk van a visszajelzésekre, ami azt jelenti, hogy igenis kíváncsiak vagyunk a pozitívra és a negatívra egyaránt, mert ebből tudunk tanulni. A versenyt követően mindig értékeljük, hogy mit kellett volna másképp csinálni és min tudunk javítani a következő rendezvényünkön.
V: Én szeretem a fejlesztendő visszajelzéseket, igazán abból lehet tanulni. Jól esnek a pozitív visszajelzések is, de azzal úgy vagyok, hogy az a dolgunk, hogy az emberek elégedettek legyenek

Egy helyszín a verseny után pont úgy néz ki, mintha mi sem történt volna?
Zs: Alapvetően igen, hiszen nagyon fontos számunkra, hogy vigyázzunk a környezetünkre. A verseny után a fesztiválterület helyszínét kitakarítjuk, összeszedjük csontvázakat, ellenőrizzük a pályát, hogy nem maradt-e kint szalag, vagy esetleg szemét, a gödröket visszatemetjük. Minden illetékessel, aki helyszínt biztosított számunkra egyeztetünk a versenyt követően is! Ritkán, de előfordul, hogy kár keletkezik – pl. az időjárás következtében vizesebb a pálya és bizonyos helyeken jobban szétcsúszkáljuk. Ebben az esetben megbeszéljük a helyreállítás módját és megtérítjük annak költségét.

Melyik volt eddig a kedvenc hazai versenyetek?
Z: Eplény a magyar “spartanland”, de munka szempontjából Visegrádon éreztem a leginkább azt, hogy igen, itt most nagyon jól ment minden.
Zs: Dettó.
V: Nekem egyértelműen Visegrád

Tokajban is ott lesztek? Milyen lesz a terep?
Z: Tokaj igazi csemege lesz, sokan nem tudják, mi mindent rejt a tokaji hegyvidék a szőlőtőkéken kívül!
Zs: Igen, ott leszünk. A második kérdésre csak ennyit mondhatok: “You’ll know at the finish line!”
V: Ki nem hagynám
Köszönjük! Ti vagytok a legjobb szervezők! AROOOOOO!

The post Kulisszatitkok a Spartan Race-en appeared first on Spartan Race Hungary.

A visegrádi hétvége után 2 héttel, április 23-án két viszonylag elérhető közelségben lévő verseny közül is választhattak a spartanok. Ekkor zajlott ugyanis Olaszországban a Spartan Race Orte Sprint, ahol kb. 6500 résztvevő állt rajthoz, illetve Csehországban a Spartan Race Praha Sprint, több mint 7500 indulóval, köztük 72 magyar versenyzővel.

A cseh fővárosban, városi sprint pálya lévén a versenyzők többségében aszfaltfutós versenyt vártak, ám a várakozásokkal ellentétben sokkal kevesebb betonos rész volt, ahogyan az a pályarajzból is kitűnik. A futás Holesovice városrészben, a Vystaviste Praha vásárterületén, valamint a mellette lévő parkban zajlott. A területről tudni kell, hogy Közép-Európa legjelentősebb kiállításait szokták itt, a prágai vásárvárosban megrendezni. A pálya egyébként adott volt, mivel városi pálya lévén szinte végig sík terepen futhattak a résztvevők. Egyedül a homokzsák cipelésnél volt egy kis emelkedő, és a pálya vége felé néhány lépcsőfok.

A 6,8 km-es pálya első fele szinte végig futás volt, az akadályokat a második részében rejtették el, ahol a nézők is voltak. Emiatt igen látványosra sikeredett a verseny, amit ráadásul egy gyönyörűen rendben tartott, virágos parkban, szép környezetben rendeztek meg. Rengeteg fotóssal és kamerással lehetett találkozni (a szokásosnál is többel ☺), a verseny folyamán végig élő közvetítés volt és az otthon maradók is követhették a versenyt televíziójukon keresztül.

Új akadály nem volt, az „A cargo” nevű akadályt – amit a visegrádi versenyen a zsákcipelés után kellett teljesíteni – picit átalakították: a kötelek helyett hevedereken kellett felkapaszkodni a visegrádinál kb. kétszer akkora „mászókára”. Rég nem találkoztunk már a cölöpös akadállyal és a traverz fallal, de Prágában feleleveníthettük a tudásunkat, avagy szídhattuk magunkat a 30 burpee teljesítése közben, hogy miért nem gyakoroltuk őket a közelmúltban. Apró változás, hogy a memória tábla teljesen új volt. Az eddigiekkel ellentétben nem egy nevet és számkaraktereket tartalmazott, hanem betűket, illetve számokat random sorrendben.

Említésre méltó még a Spartan Kids verseny is, hiszen jó volt látni, hogy a sérült gyerekeknek rendezett Prága Sprint Special Kids versenyen mennyire boldogok voltak az ifjoncok egy-egy akadály leküzdésekor. Remek kezdeményezés volt.

Bár a verseny előtte rossz időt, esőt, hideget és szelet jósoltak, az időjárás is kedvezett a rendezvénynek: a szemerkélő eső mellett néha még a nap is kisütött. A remekül megválasztott fesztiválterületre (ahol a sok ezer ember: nézők és versenyzők jól eloszlottak) egy nagy sörsátrat állítottak fel, igazi fesztiválhangulatot teremtve ezzel, és a programot egy – a verseny után rendezett – rockkoncerttel is megspékelték. A hangulat tehát remek volt, kiváló sporteseményt sikerült összehozniuk cseh barátainknak.

Az elit férfiak versenyében egyébként Haviarik Jakub futotta a leggyorsabb időt 30:07-tel, akinek sikerült hibátlanul teljesítenie a pályát. Mivel ő csapatban indult, így az egyéni dobogóra ismét sikerült felfutnia Tóth Ádámnak, aki 32:33-as idejével szerezte meg a harmadik helyet. Gratulálunk!

Ez egy kétfordulós verseny első fordulója volt, a teljesítők kaptak egy fél érmet, aminek a második felét majd a szlovákiai kassai sprinten lehet megszerezni, ami szintén egy városi sprint futam lesz. Reméljük ott is legalább ilyen jó szervezéssel és hangulattal, és még több magyar spartannal találkozhatunk majd, úgyhogy jó készülődést nektek, és aki teheti, induljon addig is minél több futamon. Arooo!

The post Városi Sprint verseny a cseh fővárosban, Prágában appeared first on Spartan Race Hungary.

A rettenthetetlen magyar csapat nemrég tudatosan felállított stratégiával hódította meg Rómát az Orte nevű közeli kisváros melletti csatában. Stratégiájuk alapján az egyik támadó egység a Sprinten taktikázott ügyesen, a másik kontingens pedig a Superen küzdött az életéért (és a dicsőségért!), majd győzte le az összes akadályt. Ünnepeljük a hazatért ortei hősöket: Nagy Gyöngyit, Beke Bélát (BB), Szabó Rózsát, Borsos Balázst, Hamál Dávidot es Takács Pippo Pétert!

Miért éppen Olaszország?

BB + Rózsa: Olaszország? Naná! SR? Naná! SR Róma közelében? Húdenaná:) Ezt nem szabad kihagyni!  Hihetetlen hangulata van…. és állat volt! Köszönet Zitának, hogy írt valahol a tavalyi versenyről, ennek hatására néztünk róla videókat, képeket és döntöttünk az indulásról. Jó választás volt:)

Balázs + Dávid + Pippo: Mondhatom, hogy már összeszokott csapatként (a Siófoki SR Training Group csapataként) vágtunk neki ennek az évnek az Spartan Race-ek tekintetében Hamál Dáviddal es Takács Pippo Péterrel. Sok versenyt megnéztünk már körülöttünk, így úgy gondoltuk, hogy idén kicsit messzebbre is elkalandozunk. Olaszország eleve kedvenc, a Super meg egy jó táv (főleg, hogy idén szeretnénk a 2x Trifectát megszerezni), történelmi helyszín, hosszú hétvége, roadtrip, nem volt több kérdésem…

Gy: Szeretem a versenyeket egy kis kirándulással ötvözni. Valahogy számomra jobb hangulata van egy külföldi versenynek, az utazás teszi azt, hogy jobban élvezem ezeket. Egy kis városnézés, egy kis túrázás. Imádok utazni. Róma tökéletes célpont: kultúra, finom kaja, kellemes emberek, nagyszerű környezet. A már ismert Braccianóban aludtunk, ez egy kellemes kis város egy tó mellett.

Kinek az ötlete volt?

BB: Az enyém, és ezt büszkén vállalom!

Balázs + Dávid + Pippo: Nekem jött az ötlet az idei versenynaptár összerakása közben.

Gy: Sokszor motivál edzéseken, ha jó előre kikeresek egy klassz versenyt.

Hány magyar versenyző volt Ortéban?

BB + Rózsa: Összesen talán hat magyar versenyző volt. Mi a sprintet választottuk.

Balázs + Dávid + Pippo: A mi kis csapatunk képviselte a magyar Spartan Közösséget a Superen.

Gy: Én előtte nem is tudtam más magyarokról.

Hogyan utaztatok? Mivel érdemes?

BB + Rózsa: Repülő. Fapados kedvező áron… nagyon jó a menetrend, másfél óra és egy „másik világba” csöppensz.  Rómában vasútállomás melletti szállást választottunk, hogy a verseny megközelítése egyszerűbb legyen. Orte így 40 perc alatt elérhetővé vált.

Balázs + Dávid + Pippo: Fapadossal átröppentünk Olaszországba, majd egy gyors kocsibérlés után már bele is vettettük magunkat az olasz tájba és életérzésbe. Este egy közeli faluban egy kiadósat vacsoráztunk, majd egy helyi biofarmon aludtunk.

Gy: A párommal utazunk mindig, általában ő is versenyez, de most csak segített nekem.

Rendesen kihasználtátok a verseny mellett a helyi energiafeltöltő-állomásokat is (tömény olasz kávé, szénhidrátfeltöltés igazi olasz tésztával)?

BB + Rózsa: Imádjuk az olasz kajákat, tájat, történelmet. Lubickoltunk a lehetőségekben!

Balázs + Dávid + Pippo: Természetesen, a verseny előtti este a kötelező szénhidrát-kóma a már jól bevált pizzától… Igen, még 1 napot eltöltöttünk Rómában: városnézés, pizza & pasta, kávé, aperol…

Gy: A tésztavacsora kötelező a keményebb versenyek előtt – tökéletes volt! A kávé úgyszintén!

Mennyiben más volt a felkészülés Ortéra, mint egy tátrai versenyre? Rutin, kaland, vagy nehezebb – mire számítottatok?

BB + Rózsa: Ezt a kérdést passzoljuk. Nem vagyunk futók, még nem készülünk ilyen versenyekre. Küzdősportokat oktatunk. Az erősítő és technikai edzések előtt bemelegítésként szoktunk futni. Ezért is választjuk általában a rövidebb távot. Az SR számunkra egy nagy kaland. De már függők vagyunk!

Balázs + Dávid + Pippo:  A normál edzéstervet követve készültünk, egy Visegráddal megnyomva a végét. A táv „elvileg” rutinból megy mindegyikünknek, és ez be is
igazolódott: Ortéban igazi örömfutás volt! Napsütés, gyönyörű táj, új akadályok, nagyon jó
pálya.

Gy: Nem gondoltam, hogy ez más lenne, mint a megszokott versenyek, ugyanazt az edzésrutint követtem, mint eddig. A spártai versenyek számomra még újak, ez volt tulajdonképpen – Eplény és Visegrád után –  a harmadik. Futóversenyekre már évek óta járok, nem teszek különbséget a hazai és külföldi versenyek között. Itt talán annyi volt mégis más, hogy elit kategóriába neveztem, hogy esetleg kvalifikációt szerezhessek az eb vagy vb-re.

Milyen helyezést értetek el – magatokhoz képest?

Rózsa: Nekem még csak ez volt a második versenyem, örültem, hogy beértem! Openben a női mezőny első harmadában végeztem.

BB: Elitben 00:59:30-as időt mentem. Ez a 40. helyre volt jó, illetve korosztályomban 2. lettem. Ha szűkítem az egyéni indulókra, akkor még jobb. Sőt durván jó, mármint magamhoz képest. De, mindez csak elmélet, mert még mindig nem vagyunk fenn a hivatalos eredménylistán. Van egy kis vitánk velük. Szerintük nem voltunk ott. Szerintünk meg igen. Olaszok…

Balázs + Dávid + Pippo:  2:09:24, ami egy erős átlag magunkhoz képest, de itt nem is az idő volt a lényeg, hanem a feeling, és élvezni minden másodpercét. Helyezésben egyébként jobban szerepeltünk, mint a CEU régió versenyein szoktunk.

Gy: Nagyon örülök a 3. helynek, bár megszenvedtem érte – már inkább pszichikailag, mert csak 10 nappal a verseny után tudtam meg a pontos eredményt – adminisztrációs problémák miatt.

Miben különbözik az olasz verseny a mi régiónk versenyétől?

BB + Rózsa: A Spartan Race mindenütt egy rohadt nagy buli! Itt meg különösen az, jól megy hozzá az olasz mentalitás. A táj lélegzetelállító! A pálya nekünk nagyon bejött. Leginkább a visegrádi és a Hungaroringes SR kombójaként írható le, féltávnál egy csodálatos ókori várossal.

Rózsa: Verseny közben teszteltem a segítőkészséget is. Persze volt, aki pozitívan vizsgázott, de a magyar versenyeken segítőkészebbek a fiúk!

Balázs + Dávid + Pippo: A külföld mindig teljesen más, eleve mi szeretjük hosszúhétvégésre szervezni az utat, az SR pedig egy jó indok, hogy megnézzünk valami újat, és hogy együtt legyen a csapat! Természetesen Orte is óriási buli és élmény volt. Bátran mondhatom, hogy az egyik legjobb helyszín és pálya volt, amin valaha voltunk. Profi szervezés (pedig itt voltak aggályaim, az olaszos mentalitás miatt), jó hangulat (bár a magyar versenyek ilyen szempontból verhetetlenek), extra táj, szuper pályavezetés (várba be, várból ki, sok-sok patak, sőt folyó, hegyre fel, hegyről le). Na meg a burpee-k: igen csak délies volt a „szigor”, lehetett csapatban csinálni a harmincat, de volt úgy, hogy a felügyelő már 10-nél továbbküldött, és nézett ránk bután, mikor megcsináltuk mind a 30-at…

Gy: Az akadályok közül a patakban futást emelném ki: többször is bevezettek egy patakmederbe, ahol néha bokáig, néha térdig, néha combközépig ért a bíz. Mindenhol vannak vizes akadályok, de ez jó hosszúra sikerült. Nem volt gond, amúgy is szeretem versenyek után lehűteni a lábam  A másik viccesebb akadály a 3-4 sárhegy volt, ahol négykézláb másztunk fel és fenéken csúszva csobbantunk a sártengerbe. Ez volt a vicces része. Viszont nagyon meglepődtem, mikor egy versenybíró 5 burpee után intett, hogy menjek tovább. Természetesen megcsináltam mind a 30-at, de egy kicsit bosszant, hogy az ellenfelek nem… Láttam, ahogy 3 burpee után egyesek tovább futottak. Számomra a sport pont az a terület, ahol az ember teljesítménye objektív megmérettetésre kerül és az ilyesmit nagyon sportszerűtlennek tartom. Viszont a hangulat nagyszerű volt, végig rockzenét adtak. A nagy létszámhoz képest minden flottul működött, már ami a szervezést illeti. Az időmérés már nem annyira…

Mi tetszett a legjobban és mi volt a legnehezebb?

BB + Rózsa: Brutál volt! Mosoly-, kaland- és élmény-hegyek! A legnehezebb… röhögés nélkül kibírni, hogy folyamatosan olaszul beszélnek hozzád és te semmit sem értesz, de hevesen bólogatsz és ezzel mindenki nagyon meg van elégedve…
             
Rózsa: A közel egy kilométer hosszú patakfutás se volt kutya:)

Balázs + Dávid + Pippo: A legjobban talán az iszonyat hosszú patakos rész tetszett, ahol néha még úszni is kellett, valamint, a tényleg nagyon sok új akadály: betongolyó cipelés, vas „szánkó” húzás, új típusú (spaniferes) egyensúlyozás, stb. A legnehezebb talán a hercules hoist volt, ahol betonnal töltött abroncsokat kellett felhúzni a homokzsákok helyett, ez olyannyira nehézre sikeredett, hogy Dáviddal es Pippóval ki is babrált…

Gy: Talán a legnehezebb volt 10 napig várni arra, hogy kiderüljön, mégis dobogós vagyok…

Adódtak-e kalandok?

Balázs + Dávid + Pippo: Persze, kalandok nélkül nem is SR az SR…  Volt itt minden, hibás szobafoglalás, így 4-en aludtunk egy 2 személyes szobában a verseny előtti este. Részemről leánykérés is volt a verseny előtt, így nem csak a verseny miatt izgultam. ☺ A verseny, a leánykérés, és az utazás is sikerrel zárult szerencsére!

Gy: Rögtön az elején: az angol nyelvű honlapon az volt kiírva, hogy a Super Elit futam 1-től kezdődik. Kicsit megfagyott bennem a vér, mikor a 11 órás érkezésünk után kiderült, hogy reggel 9-kor már elindult… Szerencsére a sprint csak 2-kor kezdődött, így gyorsan átneveztem.

Mi a plusz az itteni régió versenyeihez képest? És mi az a régiónkban megismert tényező, ami hiányzott nektek a távoli csatában?

BB + Rózsa: Nincs plusz, vagy mínusz. Egyszerűen más. Más környezet, más emberek, más illatok. Más hangulat, más feeling. Az úgy jó, ez így jó!

Balázs + Dávid + Pippo:  Nem lehet igazán összehasonlítani, teljesen más, nem feltétlenül jobb vagy éppen rosszabb. Külföldön tényleg minden más, és én csak ajánlani tudom mindenkinek, ki kell próbálni: ahogy a magyar versenyek is, ÓRIÁSI BULI!

Jövőre is mentek olaszországi versenyre? Mi a következő?

BB: Nanááá! Mi a következő: azt nálunk nem lehet tudni. Borzasztó kiszámíthatatlan és bizonytalan vagyok… Vagy mégsem? Csak napokkal előtte dől el, merre is indulunk.
            
Rózsa: És tényleg!

Balázs + Dávid + Pippo: Mivel már hazaérkezésünk másnapján indultunk volna oda vissza legszívesebben, ezért úgy gondolom, IGEN, valószínűleg megyünk! A következő nekem Bécs most hétvégén, de a 3-as fogatnak valószínűleg nyáron a Beastek közül valamelyik.

Gy: Voltam már egy-két olasz futóversenyen. A kedvencem a Garda Lake Maraton volt. Mindegyikre jellemző a jó hangulat és a laza szervezés. Ha valaki csak egy jót akar versenyezni és utána kirándulni, lazulni, akkor ne hagyja ki az olasz versenyeket! Én akkor is szeretem őket, ha előre tudom, mindig adódik valami kis „intermezzo”. Mert este egy finom olasz kaja és egy könnyű olasz bor mellett már csak nevetni lehet az aznapi dolgokon! Carpe diem!

Gratulálunk Nektek! Avanti ragazzi, forza Ungheria! AROOOO!

The post Magyar spártaiak az olasz harcmezőkön appeared first on Spartan Race Hungary.

Egy színvonalas, jól szervezett nyugat-európai régiós verseny részese lehetett minden rajthoz álló, ahol egy kicsit minden más volt, mint az általunk látogatott közép-európai futamokon. Az időjárás hűvösebb, szelesebb kezdés után délutánra napsütésbe fordult, bár napközben azért kaptunk egy kiadós zuhét a nyakunkba (de mint tudjuk ez a spártaiaknak meg se kottyan :-)).

A nyugat-európai régióban másféle chip-et használnak, és az egész nevezési rendszer és az eredmények is az ún. trumin rendszerben találhatók, együtt egy helyen. Ez nagyban megkönnyíti a versenyzők helyzetét. A nézők helyzetét pedig egy, a fesztiválterület közvetlen környezetéről készült térképrészlettel könnyítették – a prágai városi versenyhez hasonlóan. Ezen, bár nem látszott, hogy adott helyen milyen akadály található, az érdeklődők be tudták azonosítani az akadályok helyét, tudták merre menjenek, ha szurkolni szeretnének. A verseny területe egyébként egy Bécstől délre elhelyezkedő, bécsújhelyi katonai pályán volt, ahol bizonyára sok ló is megfordul, hiszen rengetek lóugrató akadályt is kaptak a spártaiak.

Szombaton került megrendezésre mindkét verseny: délelőtt kezdődtek a Super futamok, délután pedig a Sprint versenyen lehetett rajthoz állni. A relatív kis területen megrendezett futamok pályái egy saras, parkos területen kanyarogtak. Indulás előtt az elit versenyzőknek piros, az open-en indulóknak pedig sárga gumi karkötőt kellett felvenniük, hogy verseny közben megkülönböztethetők legyenek.

Az akadályok a Super versenyen gyorsan jöttek egymás után. Az egész pályán több mint 30 akadállyal találkoztunk. A Sprint verseny délután ezzel szemben a Super futam egy része volt, ahol inkább a futás dominált, mint az akadályok.

A pályát teletűzdelték a szögesdrótok. Az egyik nagyon hosszú, kőágyon kúszás végén még két tankot is keresztbe állítottak előttünk a szervezők, amik alatt szintén át kellett bújni. Egyébként ezek nagyon feldobták az akadályt.

Egy patakon úgy kellett átkelni, hogy ki volt feszítve felette vízszintesen egy négyzetes kötélháló és át kellett rajta mászni. Furcsa volt, hogy más esetben az ember mozog és a környezet mozdulatlan, itt pedig a környezet is mozgott (folyt a patak alattunk) és így mintha mi magunk lettünk volna mozdulatlanok.

A homokzsák cipelésnél nem sima zsákot kellett vinnünk, hanem egy kék Spartan Race emblémával ellátott kerek puha párnához tudnám hasonlítani a huzatot. Ennél az akadálynál is a lehetőség szerinti legtöbb szintet beletették: ez két kicsi domb volt. Menet közben pedig zsákkal a kezünkben, hátunkon, akárhol lóugrató faakadályokon is át kellett küzdenünk magunkat.

Volt egy először könnyűnek tűnő akadály is: egy nagyobb, cipősdoboznyi méretű fa ládát kellett cipelni, aminek két kis heveder volt a füle és valami minimális súlyt is rejtettek bele. Gondoltuk, ezt simán tudjuk majd vinni. Na de a csavar az volt benne, hogy a szokásostól eltérően nem pár 10 métert kellett cipelnünk, hanem majdnem 2 kilométeren keresztül… Így már azért más volt a helyzet. Ráadásul menet közben is voltak még akadályok. Akadályban akadály: palánkkal, átbújós résszel nehezítették meg ezt a hosszú szakaszt.

A slackline-nal is új akadályként szembesültünk: ez egy kifeszített heveder, amin végig kell menni egyensúlyozva. Mindenképp fel kell jegyezni a gyakorolnivaló akadályok közé.

Ezután négy kötél lógott felfüggesztve egymás után, nem túl messze egymástól. Ezeken úgy kellett átkapaszkodni, hogy ne érjen le a lábunk, csak a legvégén természetesen.

Volt a pályán egy másik patak is. Két gyors sodrású, mély, rövid szakaszon kellett átküzdeni magunkat. 1-1 kötelet feszítettek ki kapaszkodáshoz, hogy ne vigyen el senki a sodrás.

A cél mellett volt egy olyan fa mászóka, aminek a legalsó eleme egy palánk volt, aztán mászóka szerűen további lécek voltak egymás felett.

A multi bár végén nem karikák lógtak, hanem Spartan Race maszkok, amiknek az alján volt kialakítva egy kapaszkodó.

Egy nagy kötélhálón aztán nem felfelé, hanem lefelé kellett mászni egy kiszáradt vizes árok szerűségbe.

Aztán megemlítendő még egy jó kis kombináció is: szögesdrót, palánk, szögesdrót, palánk, szögesdrót, és utána egy olyan palánk, ami alatt át kellett menni.

A slipery wall (amikor felmész egy kötél segítségével egy ferde falon) tetejét locsolták és kétszer akkora volt, mint itthon szokott lenni.

A hevederes a-cargo az egész fesztiválterület bejárata felett vezetett át, felmászás után a tetején vízszintesen át kellett menni, majd lemászni, alattad pedig ott mentek a nézők, a szervező kocsik, minden.

Összességében a magyarok elit versenyzői eredményes napot tudhatnak maguk mögött.
A nők Super Elit versenyében Nagy Gyöngyi 1:25:03-as idővel a második helyen, Vizauer Gyöngyi pedig 1:43:45-ös idővel a hetedik helyen futott be.
A férfiaknál Tóth Ádám 1:04:02-es idejével megcsípte a második helyet, míg a másik HUN Elit Team tag Nemes Erik alig valamivel lemaradva mögötte 1:08:22-vel hetedik helyen végzett.
A Sprint Elit versenyben Tóth Ádám 30:29-es ideje a 6. helyre volt elég.
Gratulálunk Nekik!

Nemes Erik-et kértük meséljen a versenyről és az előzményekről.

Mikor szerettél bele az akadályfutásba?
Ha jól belegondolok a sportomból: az ökölvívásból adódóan a futással összekötött erő/állóképességi gyakorlatok az egész életemet végigvezették. De természetesen az első Spartan Race versenyen tudatosult bennem, hogy szükségem van nagyon az ilyen embert próbáló megmérettetésekre.

Mikor és hol volt az első versenyed?
2015-ben az edzőpartnerem és edzőm, barátaim (Horváth Tamás és Varga Roland) ötletével indultam el először a hungaroringi Spartan Race Sprint versenyen csapatban, open kategóriában, ahol aztán a 2. helyre sikerült felbotorkálni magunkat!

Hogy lettél a Hun Elit Team tagja?

A frissen csendben alakuló Hun Elit Team egyik meghatározó embere: Balhási Ákos, jelenlegi csapattársam protezsálásával a 2015-ös eredményeim alapján sikerült nagy meglepetésemre bekerülnöm Magyarország legjobb Spartan Race csapatába, amiért Ákosnak a mai napig hálás vagyok.

Miért indultál el a Bécsújhelyi versenyen?

Nyugati versenyen még nem volt lehetőségem elindulni valamint a verseny közelsége is nagyban befolyásolta a döntésemet, mivel kőszegi vagyok. Kíváncsi voltam mi mást tud mutatni a nyugati régió, a közép-európaival szemben.

Mi volt a célod?

Mint általában mindig: hogy megfeleljek önmagamnak és a saját elvárásaimnak. Hogy otthon, ha belenézek a tükörbe, azt tudjam mondani magamnak, hogy végre azt futottad amire képes vagy. Hogy ne legyen eltévedés, egy kiújuló sérülés vagy éppen egy rossz napi forma. Hogy végre ne legyen a verseny végén “de” és “ha”. (Hála az égnek így is történt.:-))

Hogy tetszett a verseny az akadályok?

A jó Spartan “franchise” hangulat – mint mindig – a verseny előtt, közben és utána is nagyon megvolt. Azonban mégis más volt. Jól megszervezett akadályok, igényes minőségi kivitelezés. Jól ötvözve a futást a feladatokkal és a feladatokban a feladatokkal. Nem voltak “unalmas” km-k, igaz hegyek sem. Volt szögesdrót után tankok alatt átkúszás, 60 cm magason spaniferszerű pánt (én slackline-ként ismerem), töltényes láda, amit kilométereken át cipelned kellett, közben farönköket mászni vele, és egy nagyon ötletes hálós híd is amin át kellett kelni, ami a Spartan Race “Arénájának” bejárata felett helyezkedett el. Összességében tetszett nagyon. Bár én még mindig várom, hogy az akadályok sokkal nehezebben teljesíthetők legyenek, hiszen nem mondanám jó futónak magam, mégis a jól teljesített nehéz akadályokkal tudnám kompenzálni ezt a hiányosságomat. Ezen a versenyen is sikerült hiba nélkül végigmennem.

Elégedett vagy a teljesítményeddel?

Határozottan igen. Az első versenyem ahol nem volt az imént említett “de” és “ha”. Ezt tudtam, ennyit bírtam, ennyi volt bennem egyelőre. A csapat 6. tagjaként néha feltettem magamnak a kérdést, hogy tényleg fel tudom-e venni velük a tempót, hogy versenyben tudok-e maradni? Azt hiszem ez az eredmény nem csak önigazolás számomra, hanem egy bizonyítás is a csapatom felé. Hiszen mindannyiuk kiemelkedően eredményes sportoló.

Van még hova fejlődnöd?

Ez – ha voltál versenyző – szerintem költői kérdés. Mindig van hova fejlődni, pláne nekem. Az eddigi versenyeket a 20 éves ökölvívó múltam, edzéseim, erőfeszítéseim által tudtam véghezvinni, teljesíteni. Most nagy szerepet szánok a futó tudásom fejlesztésére. Majdnem egy évig szenvedtem különféle kiújuló lábsérülésekkel, ami helyenként még most is kísért, de lassan megoldódni látszik. Úgy, mint minden más az életben, amit pozitívan próbálsz felfogni.

Eriknek gratulálunk és további szép sikereket kívánunk neki! Kouty-ban reméljük találkozunk vele is, és minél több magyar spártaival. Addig is jó felkészülést mindenkinek! AROOO!

The post Bécsújhelyi, akadályokban gazdag Super, és futósabb Sprint versenyek appeared first on Spartan Race Hungary.

A lelkes magyarok (akikre mi igazán büszkék vagyunk, de persze a más országbeli spartanok is) egy könnyűnek nem mondható megmérettetésen vannak ismét túl: Czindrity Attila 2:06:19-es idővel abszolút összesítésben a 3. helyen végzett, azonban eredménye nem került kihirdetésre, mert a HUN Elit Team csapat tagjaként futott ilyen jót. Az elit női versenyzők között azonban a résztvevők láthattak magyar hölgyet a dobogón: Vizauer Gyöngyi 2:54:14-es idejével a 3. helyen végzett. A sportoló múlttal rendelkező spartan hölgy mesélt nekünk a versenyről, s persze egy picit a múltjáról, illetve jelenjéről, jövőjéről, amikben fontos szerepet kap a Spartan Race.

Mesélj a sportmúltadról, milyen sportot űztél az akadályfutás előtt?

11 éves korom óta sportolok aktívan, így mondhatom azt, hogy sportolóként nőttem fel. A húszas éveim kezdetéig versenyszerűen űztem a tájékozódási futást, melyben mind csapatszínekben, mind egyénileg indultam /több magyar bajnoki cím/. A terepfutás mindig is részét képezte az életemnek, azonban a rendszeres sérülések és térdfájdalmak miatt felhagytam vele, teljesen más sportágakba fogtam, ezek közül a rúdsport maradt meg (rúdtáncként is ismert – egy házi versenyen indultam, 3. helyezéssel zártam), amit mai napig hobbiként űzök, ha időm engedi. Sokat segít a nyújtásban, a koordinációban és sok izomcsoportot vesz igénybe.

Hogyan találkoztál az akadályfutással?

Az akadályfutással egy facebook-on meghirdetett konkurens rendezvényen találkoztam 2015. júliusában. Annyira magával ragadott a hangulat, hogy tudtam, innen nem lesz megállás, és a futástól sem fogok tudni elszakadni. A 2. akadályfutó versenyem egy szintén konkurens hazai verseny volt, amelynek keretein belül 2.helyezést értem el. A Spartan Race-ről ugyanezen év augusztusában hallottam először, amikor ellátogattam egy nyílt SRTG edzésre, ahol a résztvevő edzőtársak beszéltek rá a nevezésre. Élveztem az erőnléti feladatok változatosságát a futás szeretete mellett. Teljesen új oldalamat ismertem meg. Az elsőversenyem az októberi Eplényben megrendezett Super volt.

Milyen speciális edzésre tértél át, amikor kapcsolatba kerültél ezzel a sportággal?

A korábbi tájfutó éveim alatt megszokott edzéstervem gyökerestül megváltozott. Azokban az években a felsőtest edzése nem volt olyan mérvadó, mint most, szinte alig tudtam megcsinálni 10 fekvőtámaszt, amelynek ma már többszörösét végrehajtom. A rúdtánc megerősítette a felsőtestemet, előnyöm volt a teljesen kezdőkkel szemben, de a futásba újra bele kellett rázódnom. Az edzéseim leginkább saját testsúlyos és/vagy kézisúlyos edzésekből állnak terepfutással tarkítva, illetve már tipikus “Spartan”-os eszközhasználatból is, mint pl. dárdadobás. És természetesen az elmaradhatatlan burpee. Rendkívül hasznos gyakorlatnak találom, az egész testet igénybe veszi, a fizikumom sokkal jobb, amióta rendszeresen csinálom és azon kevés versenyzők közé tartozom, akik még szeretik is. Persze nem büntető feladatként, hanem edzéseken A táplálkozásomra már több, mint 10 éve figyelek. Kerülöm a fehér lisztet és a cukros ételeket, italokat, ma már az erőnléti edzések mellett fehérjedúsan is étkezek.

Kb. hány versenyen voltál már túl a Kouty Super előtt?

A Koutyban megrendezett Super mindössze az 5. SR versenyem volt, igen újnak érzem magam ebben a sportágban, hiszen még egy Beast sem volt a palettámban. Büszke vagyok, hogy idén Visegrádon 2. helyezést értem el a Női Elit kategóriában – ott még SRTG-ben -, Kouty-ban pedig már egyéniben 3. helyezést az első Trifecta megszerzése előtt.

Hogy tetszett a pálya? Mi jelentette számodra a legnagyobb nehézséget?

A pályáról már a verseny előtt hallottam a versenyzőtársaktól, hogy számítsak rá, hogy nehéz lesz. Mivel alapvetően nem szeretem a síkfutást, így nekem sokkal jobban tetszett, mint egy sík terep. A legnagyobb nehézséget számomra mindig az ügyességi és egyensúly akadályok jelentik. 18 évesen a testnevelés érettségin is hatalmasat estem a gerendáról, sosem felejtem el. Rengeteg tapasztalatot kell még szereznem ebben a sportágban, sok múlik azon mit hozunk a gyerekkorból, milyen sportágakban vagyunk otthon, ezeket csak kitartó gyakorlással lehet javítani.

Kemény versenyen, nehéz pályán vagy túl, mégis harmadik helyen végeztél. Ilyen jó formában vagy?

Lehet most meg fogtok lepődni, vagy lehurrogni viccből, de nem, nem vagyok megfelelő formában. Sajnos a verseny előtti 1 hónapom sérüléssel telt, sokat kihagytam, mire újra el tudtam menni kisebb fájdalommal futni és edzeni, az edzőtársaim nagyon sokat segítenek nekem, rengeteg lelki erőt adnak és támogatást. A versenyen fellépő szintkülönbség azonban kedvezett nekem, mert általában itt szokott jobban menni, kitartó vagyok a hegymenetekben és a nehéz súlyok cipelésétől sem ijedek meg, ha felfelé kell vinni, sokan nem kedvelik. Ezek a terepek a szívemhez közelebb állnak, még nagyobb kihívást adnak. Fantasztikus verseny volt, nagyon jól éreztem magam, itt aztán mindenki kilépett a komfortzónából és súrolta a fizikai határait. Várom a következőt!

Györgyinek és Attilának gratulálunk, hiszen az akadályokon kívül még a meleggel is meg kellett küzdeniük.

A verseny egyébként egy sípálya lábánál, a tavalyi Super és Beast verseny helyszínén volt, tökéletes választás egy ekkora rendezvényhez. Volt egy nagy színpad, sok leülős rész, elfért a rengeteg ember és a fesztiválterület közvetlen közelében sok akadályra nyílt rálátás.

Néhány akadályt specializáltak, direkt a nagyobb kihívás kedvéért. A szögesdrót alatt ugyanis nem csak egyszerűen át kellett kúszni, hanem elvétve farönköket helyeztek el alatta, hogy megnehezítsék a dolgunkat. Illetve a szögesdrótot kettéosztották és közbeiktattak még egy palánkot is, hogy kicsit megnyújtóztathassuk testünket a nagy mászás előtt.

Sokak elmondása alapján a verseny egyik legnehezebb része a zsákcipelés volt, amit egy nagyon meredek terepre tettek, egy szokásosnál hosszabb távra. Alapból sem volt könnyű a zsák, de ezzel a fel felével +le felével igazi csemege lett.

A fesztiválterülethez közel volt az alámerülős akadály, amit most nagyon keskenyre „szabtak”, így nagyobb kihívást jelentett. Amikor az ember belement szinte kereste az alján az átjárót.

A Herkules akadálynál a zsákok súlya hasonlított a Tátra Beast nehézségéhez, nagyon sok súlyt pakoltak bele a szervezők. Ez igazi erőpróba volt a versenyzőknek, főleg hogy a táv vége felé kellett ekkora súlyt az égbe húzni. Különben meg pont ezeket a kihívásokat keresik a spartanok.

Rögtön ezután következett egy vadonatúj, Közép-Európában eddig még nem látott akadály. Egy nagyobb követ kellett elvinni egy adott pontig, ott 5 burpeet csinálni (azért, hogy Gyöngyi boldog legyen ), majd visszahozni a követ. A feladat maga ötletes volt, de a kő lehetett volna nehezebb is.

A kötélhálós feladatokat most szép piros hevederhálókra cserélték le. Ez stabilabb, ráadásul nem akadsz bele a csomókba sem.

A patakban a csúszós köveken való felfelé futás nagy koncentrációt igényelt, hiszen nem láttad hova lépsz, a kellemesen hideg víz azonban üdítőleg hatott a napsütésben. Azonban a patak tartogatott további meglepetéseket is: a nézőtér mellett szögesdrót futott a víz felett (nem keresztben, hanem a patak hosszában): az ember próbált kúszni az alul köves vízben, ami kicsit fájdalmas volt, ha pedig pörögni próbáltunk, az a sodrás miatt nem ment olyan jól. Mikor pedig leküzdöttük a nehézségeket, a lemerevedett vizes testünkkel a kicsit megújított multiring következett: egy rúd, két gyűrű, két rövid kötél, csomóval a végén. Ez kissé másabb technikát igényelt és nagyobb erőkifejtést. De ez már a vége volt. És ismét megcsináltuk.
A hétvégéről összességében annyit, hogy egy igazi nehéz Spartan Race pálya volt, gratulálunk a szervezőknek, és ha olvassák a blogot: még több ilyet szeretnénk a jövőben. AROOO!
 

The post Kouty: egy igazán szintes, nehéz Super verseny appeared first on Spartan Race Hungary.

Közel 340 magyar részvételével, hazai szempontból ismét nagyon eredményesen zajlott Nitrán a legutóbbi közép-európai Spartan verseny. Az egyéni elit férfiak mezőnyében Tóth Ádám a 3. helyen végzett. Az elit csapatok között pedig az OCR Elite Team, azaz Nagy Patrik, Egri Viktor, Petrovics Alex és Kívés Bendegúz állhatott a dobogó legfelső fokára. Az open csapatok mezőnyében a szombathelyi SRTG végzett a harmadik helyen.

A sprint távú futam egy tipikus síkon megrendezett verseny volt. A parkolótól a fesztiválterületig való séta közben már lehetett néhány akadályt látni, csak azt nem lehetett tudni, hogy a versenyben mikor melyik mi után fog következni. A start után egy minimális futást követően gumiszőnyeg akadályon kellett átjutni, ami hasonlóan a szalmabálákhoz, egy rég elfelejtett akadályelem volt. Elég hamar következett egy kb. 15 méteres vizes akadály, ahol nem ért le az ember lába (vagy leért, csak nem volt kint a feje ). Itt segítségként ki volt feszítve egy kötél, ha valaki meg akarta spórolni az úszást. Innentől kezdve persze már végig vizes felszerelésben kellett teljesítni a pályát. A háztetős A-monkey bar-nál úgy tűnt, mintha ritkábban lettek volna a csövek. Ismét az A-cargo alatt jöttek-mentek a résztvevők és a nézők, így az nagyon látványos volt. A környéken egyetlen domb volt, természetesen oda tették a homokzsákcipelést. Előbb fel kellett menni, majd lemenni, megkerülni, ismét felmenni, és újra lejönni. A kötélmászás meglepően meleg vízből történt, s az ezt az akadályt vagy a dárdadobást nem teljesítőket burpeezés közben kellemes szalma illat lengte körbe. A negatív fal túloldalán a lecsúszás után volt egy pici perem, ahol a versenyzők még éppen meg tudtak állni, mert a szervezők ástak oda egy árkot, amibe vizet töltöttek. Ebből kellett kimászni és az árokból kiásott földből építettek egy dombot, amin át kellett mászni. A verseny vége felé ez a rész annyira csúszós volt, hogy az emberek csak egymást segítve tudtak kikecmeregni belőle. Volt egy kb. 100-150 méteres tóátúszás. Szintén egy hosszú kötelet feszítettek ki, rajta szivacs csíkok, úszógumik mutatták a túlpartra vezető utat. A víz kellemesen hűvös és alul kellőképp hínáros volt. Egy mentőcsónak mindig volt a versenyzők mellett, ahonnan vigyáztak a biztonságunkra. Érdekességképp: aki nem akart átkelni a tavon, az 100 burpeevel válthatta ki ezt az akadályt. A verseny célegyenesébe most furcsa mód a könnyű akadályok (alámerülős, szögesdrót, palánk) kerültek, a látványosabbak a fesztiválterülettől messzebb, a futás közepén voltak, így a végén kevés burpeezős embert láthattak a nézők. Na persze a pálya vonalvezetése és kis területen való elhelyezkedése miatt az egész versenyterület bejárható volt.
A Matyasi család szintén ezt a versenyt választotta szombati programjául. Apa és Fia a visegrádi futamon indultak először, majd Apa Bécsújhelyen is helytállt, most pedig Apa, Fia és Lánya is elindultak, hogy bizonyítsák: igazi spartan család az övék. Először dr. Matyasi Gábort kértük, hogy meséljen nekünk és adja át tapasztalatait a blog olvasóknak, majd két gyermekét is meginterjúvoltuk.

Hogy és mikor találkoztál a Spartan Race-szel?
dr. Matyasi Gábor: 15 év szinte teljes mozgáshiány után az elmúlt másfél évben kezdtem el újra mozogni. Azóta nagyon sok triatlonnal, futással kapcsolatos oldalt, cikket böngésztem, s ezek egyikén futottam bele a Spartan Race-ről szóló írásba valamikor közvetlenül az áprilisi visegrádi verseny előtt. A kisfiammal évekkel ezelőtt voltunk egy családi akadályfutóversenyen, s megkérdeztem tőle, hogy nincs-e kedve egy hasonlóhoz. Nagyon lelkes lett, ezért beneveztem, majd pár napra rá úgy döntöttem, hogy én sem fogok csak ott a pálya szélén ácsorogni, elindulok.
 Mi fogott meg benne?
dr.M.G.: Egyrészt nagyon tetszik, hogy szabadtéren, legtöbbször a természetben zajlanak a versenyek. Kicsit megcsömörlöttem már a városi lét nyűgjeitől. Bringával járok dolgozni, s hétvégén alig várom, hogy kiszabadulhassak a természetbe. A Spartan Race ebbe a képbe tökéletesen beleilleszkedik. A másik magának a Spartan futamnak, mint sportnak a különös, egyedi sajátosságai. Szeptember óta járok egy szenior triatlon csapatba edzeni, s ott Csomor Erika sokszoros világbajnokunk futóedzésein hamar kiderült, hogy a hosszú távú állóképességem elég gyatra, de a sprinteket és a magas intenzitású, rövid intervallumú edzéseket meglepő módon elég jól bírom. A Spartan Sprint verseny gyakorlatilag nekem ehhez hasonló, hisz a legtöbb akadály teljesítésekor – feltételezve, hogy nem kell 30 burpee-t lenyomni- a pulzus vissza tud állni az anaerob küszöb alá, így egy kicsit “megpihenve” lehet folytatni a futást. A hosszabb monoton futások hamar megtörnek fizikailag és mentálisan is, de ezt a mintha nekem találtak volna ki. Tóth Ádámm elit bajnokkal beszélgettünk Nyitrán, s maximálisan egyetértek vele, hogy különös, egyben nagyon izgalmas egy Spartan versenyen, hogy nem tudod, melyik kanyar után következik majd egy új akadály, s hogy éppen mi lesz az. Ez folyamatosan a csúcson tartja a koncentrációdat, ellentétben egy utcai verseny viszonylagos monotonságával. Az igazán különleges kihívás, hogy például egy sprint verseny 4. kilométere után nem tudod, hogy még 1 km van hátra -mint például a nyitrai versenyen-, avagy még majd 5 km -mint a visegrádi versenyen azaz, hogy majdnem a célban jársz már, avagy még a felét sem teljesítetted a pályának. Aki űzött már állóképességi sportot, az tudja hogy ez milyen különös kihívást jelent! Egy spartan versenyen nagyon taktikusan kell versenyezned, hisz ha túl óvatos vagy behozhatatlan hátrányt szedsz össze, ha elfutod az elejét, akkor egyrészt a végére nyilván elkészülsz, lelassulsz, másrészt kimerülten szinte biztos a hibázás, azaz a 30 burpee. Emiatt szerintem zseniális húzás, hogy a pálya hosszát, az akadályokat, számukat, elhelyezésüket -legalább részben- titok övezi.

A családod mit gondol az új szenvedélyedről?
dr.M.G.: Nálunk a feleségem az igazi sportember. Ironmant, számtalan triatlon és terepfutó versenyt teljesített, napi akár több edzést is lenyom úgy, hogy közben egy magánklinika orvos-igazgatója, kardiológus és a család energiabombája. Amíg mi a gyemekeimmel hétvégén a Nyitrai versenyen “szórakoztunk”, addig ő közel 30-as átlaggal, szakadó esőben körbetekerte a Balatont. A spartan versenyek is nagyon tetszenek neki, de lassan egy éve készül újabb Ironmanjére, s fél, hogy egy esetleges sérülés miatt kárba fog veszni az egész éves munkája. Annyit még azért róla, hogy kisfiam Márk vadiúj pólóját meglátva kérdezte, hogy mi az a Trifecta? Márkó lelkesen elmagyarázta, hogy hány versenyt, milyen távokat stb. kell teljesíteni. Ekkor a feleségem arca felcsillant, egy másodperc alatt rávágta: “Ezt jövőre megcsinálom.” Senkinek ne legyen kétsége: meg fogja csinálni.;) Nagyon örül a sikereimnek, biztat, hogy ha ez ennyire fekszik nekem, akkor csak csináljam, csináljam. Ráadásul számos haszna is van belőle. Eddig, ha a heti bevásárlást föl kellett vinnem a harmadikra, akkor ilyen SMS-eket kaptam “Légyszi, légyszi …  ha ráérsz, gyere le a garázsba, s vidd fel a heti bevásárlást. Köszi szépen” Most a következő spártaian letisztult üzenetek várnak: “Spartan! Edzés a garázsban!!!” – Erre ugye nincs kifogás!
Márk 10 éves, tornázik, s emiatt nagyon ügyes az akadályokon. Teljes Spartan Race fan lett. Tegnap mutattam neki egy másik akadályversenyt, s döbbent, lesújtó arccal mondta: ” Én csak Spartan Race-en indulok.”
Lilla 16 éves, a korosztályának megfelelően a komfortzónáját nem szívesen hagyja el. (Főleg nem más, legfőképpen a szülei kérésére.) Ezért is volt nagy siker, hogy hajnali 4 órás ébredésre és a versenyen való indulásra rá tudtam venni. Itt kell, hogy megköszönjem a verseny hajnalán megismert útitársainknak a Hun Elit csapat tagjainak Tóth Ádámnak és Czindrity Attilának a segítségét. Amíg én kint voltam a pályán Attila Márkót vigyázta végig a Kids futamon, Ádi pedig egy komplett második futamot bevállalt Lilivel. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy önként bevállalták a pesztrálást, nem kellett a verseny közben azon aggódom, hogy vajon mindenki egyben van-e. Tudtam, hogy jó kezekben vannak!
Hogyan és mennyit, illetve milyen edzéssel készülsz a versenyekre?
dr.M.G.: 2014 nyarán a hosszútávú (Ironman) triatlonján frissítettem feleségemnek. Én már állni, s a palackokat adogatni is alig bírtam estére az út szélén, amikor ő éppen nekiindult a befejező maratonnak. Megcsinálta, nevetve ért be a célba. Ez a teljesítménye, plusz a verseny hangulata olyan inspiráló volt, hogy másnap rögtön el is kezdtem a futást. 15 év tunyaság, +20 kg túlsúly eredményeként este már jegelhettem is az elszakadt, meghúzódott vádlimat. Hetekig csak sántikálás, nordic walking ment (amit egyébként azóta is minden újrakezdőnek nagyon javaslok). Majd 10 perces, 8 perces, 6 perces kilométerek. Egy év alatt a gyaloglás fokozatosan átlendült futásba. Egy próba sprint triatlon után, tavaly szeptemberben beiratkoztam a munkahelyemhez legközelebbi szenior triatlon csapatba. Így lett hajnalban munkába menet heti 2-3 úszó edzésem Dr. Pécsi Annamária vezetésével, munkából hazafelé heti 2-3 futó edzés a sokszoros duatlon, triatlon világbajnokunk, Csomor Erika instrukciói alapján. Sajnos a sérülések továbbra sem kíméltek, a vádlim után a bal combhajlítóm szinte folyamatosan sérült volt a télen, pedig Erika már egyedi edzéstervet, speciális tanácsokat adott. Ekkor jött idén januárban egy nagyon fontos lépés. Heti 3 alkalommal -kisfiam torna edzése alatt- a várakozás helyett elkezdtem a szomszédos funkcionális edzésekre járni, mert tudtam, hogy vagy megerősítem a lábaimat, vagy abba kell hagynom a mozgást a folyamatos fájdalom miatt. Nem voltam tudatos, hisz alig tudtam valamit erről az edzésről. Mindig arra az edzésre mentünk feleségemmel, ami éppen Márk edzésével egyidőben volt. Megtanultam mi az a TRX, Ketlebell, Hot Iron, Tabata és a kultikus burpee… és harminc évvel az anatómia szigorlatom után újra átismételtem a teljes izomzat, hogy megfejtsem éppen melyik izmom nem fáj. Gyakorlatilag úgy készültem a legjobb kombinációval, futó és a funkcionális edzéssekkel a Spartanra, hogy még nem is tudtam, hogy létezik ilyen verseny. Korábbi 0-ról heti 7-9 edzésre úgy felugrott a tréningek száma, hogy közben alig lett kevesebb a szabadidőm. A hajnali 5:45-kor kezdődő úszáskor a gyerekek még aludtak, a funkcionális tréning alatt pedig nekik is edzés volt, a két esti futás alatt meg örültek, hogy végre nem piszkáltuk őket az NCIS nézése közben.
Visegrádra semmi speciálisat nem készültem, hisz pontosan nem is tudtam, hova megyek. Bécsre már készítettem gereblyéből egy dárdát, Nyitra előtt egy hosszú hétvégére leköltöztem egy kis lakókocsival a Holt-Tisza mellé Csobajra “edzőtáborozni”, de most a nyitrai verseny sikere után kezdtem el tudatosan, célzottan a Spartanra edzeni.
A zuglói Mogyoródi úti sportpályán futó-, mountain bike, freestyle pálya és egy pár street workout szer is van, így pár napja gyakorlatilag oda tettem át a funkcionális edzéseket. Kicsit furán néz még rám a pálya törzsközönsége, amikor zihálva befutok a street workout pályára, ott végigrohanok a majomletrán vagy éppen ami szabad, futok tovább a montain bike pálya emelkedőire, ott egy gereblye nyelét elkezdem dobálni az egyik földkupacba. Aztán futás tovább a freestyle pálya egyensúlyozó akadályaihoz, függőleges falaihoz, végül pedig a nemrég kivágott nyárfák rökjeit látszólag teljesen értelmetlenül cipelem az egyik dombról a másikra … Aztán kezdem az egész kört elölről. Közben folyamatos pulzuskontroll, hisz egy küszöb feletti anaerob edzést másnap könnyed edzésnek kell követnie. Fájdalmas tanulópénz volt, de megjegyeztem.
Fantasztikus érzés, hogy egyre jobban tudom uralni a mozgásomat. A futástól kezdve a húzódzkodásig, úszásig minden mozgásom, stabilabb, dinamikusabb lett a funkcionális edzések core izmokra kifejtett hatása eredményeként. Szerintem ez az egyik kulcs, a másik pedig nyilván a futás, hisz a Spartan versenyen -főleg a távok növekedésével- mégiscsak a futás dominál. Ja, és a legfontosabb, két hónapja nem húzódott meg semmim.
Soha nem sportoltam versenyszerűen vagy akár csak huzamosabb ideig, s így 50 felé összességében szerintem már most sokkal jobb kondiban vagyok, mint eddigi életem során bármikor. Visegrád óta sokkal tudatosabban étkezem, hisz rájöttem, hogy ennél többet, keményebben a család, munka mellett már nem tudok edzeni, így egyetlen, de nagyon hatékony módja van az esetleges futósebességem növelésének: az ideális súlyomhoz még hiányzó kb. 10 kg leadása. Szeptembertől márciusig egyetlen dekát nem fogytam, dacára a jelentősen megnövekedett edzésszámnak. Futó edzőm mindig azzal cikizett, hogy “Gábor hátulról már sportolónak nézel ki, de oldalról ez a pocak nagyon gáz …, le kell adnod 6-8 kilót!”

Mit gondolsz a nitrai pályáról?
dr.M.G.: A három eddigi versenyem közül nekem ez tetszett a legjobban. Kifejezetten gyenge vagyok hosszú távon és emelkedő futásban, így ez a rövid, sík, gyors pálya feküdt nekem. A tó átúszás, a patakmederben a küzdelem -mert még gyaloglásnak sem tudom nevezni azt a szerencsétlenkedést, bukdácsolást- nehézzé, de egyben különlegessé tették. Nagyon változatos, érdekes volt. Az pedig nyilván külön fokozza a pozitív benyomásokat, hogy sikerült a korcsoportomban az első helyezést elérni.
Mi lesz a következő versenyed?
dr.M.G.: Most egy sprint triatlon jön, hisz minden onnan indult, csak a Spartan valahogy “befurakodott”. Idén szerintem még biztosan maradok a sprint távnál a Spartan Race versenyeken is, így legközelebb Kassára megyek. Ha jól tudom a törtenelmi negyedben rendezik a versenyt, ami ugyan nem a természet, de mégis szerintem fantasztikus hangulata lesz az ódon falak, a magyar történelem emlékei között versenyezni. Bár az óvárosban sok a középkori lépcső, de remélem ott sem lesz túl sok szint, inkább technikás, gyors pálya lesz ez is, így most már Bécs és Nyitra után harmadszor is szeretném megnyerni a 45-49-es korcsoport küzdelmeit.
Gábor lánya, Lilla első versenyén indult.
Te jelentkeztél, hogy szeretnél részt venni egy Spartan Race versenyen, vagy Apa erőltette?
Papa volt a Visegrádi versenyen, nagyon tetszett nekem, de úgy gondoltam, hogy nem fogok sosem elindulni, mivel nem tudok lefutni 5 km-t. Majd papa rábeszélt, elrángatott, hogy majd sétálok és végigkísér a pályán. Hát nem pont így jött össze…
Hogyan készültél rá?
Kifejezetten a versenyre nem készültem, mivel nagyjából 2 nappal a verseny előtt dőlt el, hogy megyek, amúgy hetente 2-3-szor járok karatéra az 5 tesi mellett.
Hogy tetszett a pálya?
Az akadályok nagyrészét látásból/hallásból már ismertem. Az egyetlen meglepetés az úszás volt számomra (pont jól jött a melegben). Két dolgot sajnálok: hogy elhagytam a cipőtalpaimat a patak sárjában (egy kis meglepi mindig kell), így onnantól nagyjából korcsolyázva közlekedtem, meg azt, hogy nem tudtam felmászni a kötélen, mert iszonyatosan csúszott….
Milyen távlati céljaid vannak a Spartan Race-szel?
A verseny közben sokszor egyértelműen az volt a tervem, hogy soha többet nem vállalkozom ilyesmire és megölök mindenkit, aki erre rá akar engem venni, de azért így utólag jó lenne egyszer valamikor végigmenni egy pályán ennél sokkal kevesebb vagy mondjuk 0 hibával (tudom, jó vicc ).
Lilla öccse, Márk már a második versenyén indult.
Papa vitt magával kötelezően versenyezni vagy Te szerettél volna menni?
Papa kérdezte meg, hogy van-e kedvem hozzá. Az interneten néztem videókat, s nagyon tetszettek az akadályok, így eldöntöttem, hogy elindulok.
Hány versenyen voltál eddig?
Két versenyen voltam eddig. Először Visegrádon, utoljára pedig Szlovákiában Nyitrán.

Hogy tetszett a nyitrai Kids verseny?
Nagyon tetszett a verseny, egyedül az nem volt jó, hogy az elején egy kis ablakon kellett mindenkinek átmászni, s nagyon feltorlódtunk, sokat kellett várnom amíg sorra kerültem, de utána behoztam a lemaradásomat, végül ötödik lettem.
Melyek a kedvenc akadályaid és melyikeket találod a legnehezebbnek?
Az átmászós akadályokat nagyon kedvelem, a legnehezebb szerintem a homokzsák fölhúzása kötéllel.

Végül dr. Matyasi Gábor szavait idézve: „Összességében biztatásként azt tudom mondani: ne keseregj, hogy kihagytál 20 évet és felszedtél 20 kg-ot, alig tudsz reggelente kikászálódni az ágyadból, másfél éve én is így kezdtem … aztán Nordic Walking -> funkcionális tréning -> kocogás -> futás -> végül pedig mosoly az arcon, amikor mindenki neked tapsol, amint a két sáros érem megcsörren a nyakadban.” AROOO, hajrá mindenkinek!
 

The post Agrokomplex Nitra Spartan Sprint, avagy egy jó kis egy napos családi program appeared first on Spartan Race Hungary.

Milánótól nyugatra, a malpensai repülőtér szomszédságában található motocross pályán rendeztek az olaszok június 11-én egy Super és egy Sprint távú versenyt. Egy maréknyi magyar versenyző képviselte hazánkat és Tóth Ádámnak mindkét versenyen az értékes második helyet sikerült megszereznie.

A helyszínről bővebben: Több megközelítési lehetőség is van hazánk felől, ugyanis Milánó mellett két fapados reptér található: Bergamo és Malpensa. Ezt a versenyt szokás szerint az utóbbi mellett rendezték meg. Akadt olyan magyar versenyző is, aki a levegő helyett az aszfaltot választotta és autóval érkezett a csizma északi részéhez. A versenyközpont a reptér hátsó szomszédságában lett kialakítva egy igen színvonalas motocross pályán. A parkolás azonban nem volt a legideálisabb, mert a versenyterület közelében nem volt lehetőség letenni az autókat, hanem vagy távolabb az út mellett vagy még távolabb egy városka utcáiban és parkolóiban lehetett megállni. Amikor a parkolóból az ember a versenyterülethez ért, akkor lehetett látni a motocross pályán elhelyezett rengeteg különböző akadályt. (Aki volt Jakuszycén, hasonló látvány fogadhatta.) Az e fajta pályák sajátossága ugyebár a sok apró dombocska, fel-lemenet. Itt ezeken kívül volt egy, az egész pálya hosszán elnyúló hosszú meredek oldal, ami kiváló lehetőséget biztosított a cipekedős feladatokhoz. A regisztráció mellett egy nagyon hosszú szögesdrót látványa tárult elénk: mentél és ott volt, még mentél és még mindig ott volt, tovább sétáltál és még mindig ott volt melletted, tényleg elég combosra sikeredett. Ráadásképp mindezt nem sík terepre állították fel, hanem a már említett dombos szakaszokra.

A volunteerekről bővebben: Az önkénteseket reggel 6 órára hívták a helyszínre. Fél 7-kor már el is kezdtek gyülekezni az emberek, azonban lehetett tudni, hogy nem fognak tolongani az önkéntes sátornál, hiszen még a futam előtti napon is toboroztak, ráadásul az ominózus reggelen leszakadt az eső, ami néhányak kedvét el is vehette. Az olaszok javára legyen írva, hogy abszolút felkészülten fogadták az önkénteseket: esővédő poncsót is csomagoltak a pakkba, amit kiosztottak. A Spartan Race logós tornazsákban lapult még egy logózott sildes sapka, és a szokásos póló, étel, ital is. Kiosztották mindkét pálya rajzát A4-es papíron és helyükre küldték az önkénteseket. Szerencsére az eső viszonylag hamar elállt, úgyhogy csak a sár maradt utána és egy meglehetősen szép napsütéses versenyen vehettek részt a spartanok. Az önkéntesek feladata nehezebb volt, hiszen a két egymást követő verseny és a sok induló miatt egész nap pörögniük kellett. Ráadásul mivel késő délután is indultak futamok, így estig a pályán voltak a versenyzők, s így a hosszabbra nyúlt nap is igen fárasztó volt.

A pályáról bővebben: A nyugati régiós versenyeknél általában van külön egy rajthelyszín rajtszínpaddal nem messze a központtól/céltól. Ez itt is így volt. Az elit rajtot megelőzően felhívták a figyelmet arra, hogy rendesen csináljuk a burpeeket (az előző olasz versenyről szóló blog bejegyzésből azt lehetett tudni, hogy sem a versenyzők sem az önkéntesek nem veszik komolyan a büntetéseket). A pályatervezésnél nem kegyelmeztek a rendezők, mert a rajt után egyből jött egy ásott mély vizesárok. Így már a legelején mindenki csurom vizes lett. A délelőtti super távon először egy hosszabb futósabb rész volt, néhány akadállyal és utána jöttek a versenyközpontból látható sűrűn elhelyezett akadályok, a sprint verseny pedig egy rövid futós szakasz után visszacsatlakozott a super pályába. A Közép-Európában szokásos akadályokon kívül (out, palánk, negatív fal, zsákcipelés stb.) itt volt slackline. A traverz falon nem 3, hanem 4 lépés és kapaszkodó volt egy oldalon, amik ráadásul nagyobbak is voltak, mint szoktak lenni. Így ez annak is könnyebb teljesítést és sikerélményt jelenthetett, aki máskor esetleg nagy arányban rontja ezt az akadályt. A gumihúzás feladat nehézséget jelenthetett annak, aki először találkozott ezzel az akadállyal. Ha az önkénteseket kérdezve először olaszul választ kapva, majd angolra váltva megértette az ember a feladatot, akkor csupán arról szólt az akadály, hogy a kötélhez rögzített gumit el kellett vinni addig, amíg a kötél elért, majd vissza kellett szaladni a kiindulóponthoz, leülni, és oda visszahúzni a gumit. A cross pálya meredek oldalrészében volt a nagy lánchordás és a farönk cipelés. Még különleges akadályként megemlítendő az atlasz, ami egy nagy kerek kő felvételét jelentette, el kellett vinni egy pontig, ott letenni, megcsinálni 5 burpeet, majd megint felvenni és visszavinni a kiindulópontra. Nem a burpee a nehézség, hanem a felvétele és a hordási technikája a bármiféle fül vagy fogás nélküli tárgynak. Így a burpeekkel azért nehezítik, hogy kétszer kelljen megemelni. A korábban már említett szögesdrót hosszú volt és nehezen lehetett végigmenni rajta, mert nagyon sarasak voltak a dombocskák, emiatt pedig csúsztak.
Az eredményekről bővebben: A délelőtti hosszabb super távon Tóth Ádám a férfi elit mezőnyben a 2. helyen végzett ….. idővel. Az elit nők között Nagy Gyöngyi szerepelt sikeresen: 4. helyen futott be ….. idővel. Délután szintén a férfi elit mezőnyben ismét 2. helyen ért be Tóth Ádám. Ideje: …..

A nyugati régióban versenyezni mindig egy kicsit más érzés, hiszen nem a megszokott csapat, mezőny verődik össze, hanem teljesen új, ismeretlen emberekkel lehet találkozni. Azonban mindig megmelengeti az ember szívét, ha honfitársakkal fut össze vagy más közép-európai versenyzőkkel. Egy azonban mindig ugyanaz: a megszokott Spartan Race életérzés, összetartozás, hogy mindenkinek egy a célja: legyőzni az akadályokat, a pályát, önmagát. AROOOOO!

The post Milánó – 2 futam egy napon appeared first on Spartan Race Hungary.